Több mint Szövetség!

1. fejezet
A Szövetség megalakul

Az Egy Gyűrű elvesztése különösen történt. Miután Elendil legyőzte a Sötét Urat, a gyűrű hozzá került. Meg volt a lehetőség, hogy elpusztítsák, de bebizonyosodott, hogy az emberi kapzsiság, és hatalomvágy, mindenek felett áll. Így a gyűrűt nem pusztították el. Szauron jó időre legyengült, de ereje kezdett visszatérni.
Egy éhes orkcsapat zsákmányra vadászott, mikor Elendil épp egy folyó partján lovagolt aprócska seregével. Az orkok már azt hitték, mindenkit megöltek, mikor a vízben meglátták Elendilt. A Gyűrű cserbenhagyta a halandót, és lecsúszott az újáról, mikor az a vízben próbált menekülni. Ahogy a remény (a megtalálására), úgy, a gyűrű is a homályba veszett...
Ám egy aprócska hobbit megtalálta, akit a gyűrű teljesen felemésztett. Életét meghosszabbította, szörnyű dolgokra késztette. A kis lény teljesen kifordult magából, és különös hangok gurguláztak torkán, így a Gollam nevet kapta. 500 év telt el, amíg a gyűrű megérezte, hogy újra visszatérhet. Cserbenhagyta Gollam-ot, és mivel szabad akarattal rendelkezett, azt akarta, hogy megtalálják. Az találta meg, akire végképp nem számított. Elrond Völgyzugolyból. A tünde tudta, hogy a Hatalom Gyűrűjét tartja kezében, ami ha tűzhöz ér, kirajzolódik rajta egy tünde felirat, amit ha lefordítunk csak annyit jelent: Egy Gyűrű mind felett. Egy Gyűrű kegyetlen. Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen. Gollam követte a Gyűrűt, és Elrondra bukkant. Amint meglátta nyakában egy láncon, végtelen haragra gerjedt. Magáénak követelte azt, de a tünde nem engedett. A kis lény megtámadta Elrondot. A tünde nem tudott mást tenni, megölte Gollamot, és rögtön visszasietett Völgyzugolyba, hogy összehívja a legerősebb tündéket, köztük azt a hármat, akik a Három Tünde Gyűrűt birtokolták.
Galadrielt Lothlórienből, Gil-Galadot Lindonból, és Círdannakot Szürkerévből. Az idő sürgetett. Minél előbb dönteniük kellett a Gyűrű sorsáról, amíg az ellenség szeme fel nem ébred álmából...

~*~

Minden tünde megjelent Völgyzugolyban. A Gyűrű sorsa egyben a világ sorsa is volt. Nem csak tündék érkeztek Elrond hívására, hanem emberek is. Éomer Rohanból, és Angrod Gondorból.
A távoli Bakacsinerdőből is sok tünde érkezett. Közülük legfontosabb Bakacsinerdő hercege, Legolas volt. Eljött Eregion hercege Líndal is követeivel, aki félig ember, félig tünde volt. Sokan lenézték félig emberi származása miatt, de ettől még erős volt, néha még ereje meghaladta a rendes tündékét is. Az a három tünde, kik a Három Gyűrűt birtokolták, másodmagukkal érkeztek. Mindhárom tünde elhozta leányát, Nessát, Lúthient, és Éamanét. Az idők során felcseperedtek, bátor, erős, és bölcs harcosokká váltak.
Hatalmas erő lakozott szívükben, és lelkükben egyaránt. Szépségük páratlan volt a világon. Elrond öleléssel üdvözölte "vendégeit", majd leültette őket körben, középre pedig a gyűrűt helyezte.
- Örülök, hogy eljöttetek barátaim. Azért hívtalak össze benneteket, mert a kezembe került az Egy Gyűrű, Szauron hatalmas fegyvere, mely megváltoztathatja a világot. - mondta Elrond, és a tárgyra tért.
- A gyűrűt el kell pusztítani, vagy gyermekeink, és unokáink is rabságban fogják leélni az életüket. El kell vinnünk Mordorba, és bele kell dobnunk az izzó katlanba, hogy örökre megsemmisüljön.
- Az út nagyon veszélyes! - szólalt fel Éomer. - A Mordorban tanyázó orkok, az út közben lévő megannyi veszély... egy embernek véghez vinni lehetetlenség! Nem beszélve a hegységben lévő láváról, és a mérgező gázokról!
- Nem egy emberről van szó, Rohan hercege Éomer! - válaszolt nyugodtan Elrond. A tündék híresek nagy nyugodtságukról, velük szemben az emberek...
- Egy szövetségnek kell elindulnia, hogy elpusztítsák a Hatalom Gyűrűjét! Közönséges fegyverrel nem lehet elpusztítani. Ki áll a szövetségbe, hogy megmentse nemzetét, a világot? - kérdezte Elrond. Hirtelen Gil-Galad, Círdannak, és Galadriel állt fel.
- Nocsak? Nem vagytok elég öregek ehhez a küldetéshez? - kiáltott fel Éomer megint.
- Nem mi megyünk. A lányaink fognak a szövetségbe belépni. - válaszolta Gil-Galad. Lúthien, Éamané, és Nessa nagyon meglepődött.
- Szeretnénk szólni itt a tünde vezetők előtt. - mondta Círdannak.
- A gyűrű jelenléte gyengévé tesz minket, és már ideje elhajóznunk Nyugatra. Helyünket, és gyűrűinket lányaink veszik át, kik kormányozni fogják országunkat. - felelte Galadriel.
- Apám! Ezt nem teheted! Nem hagyhatsz engem egyedül! - kiáltotta Lúthien, ami egy tündétől elég szokatlan. Mindenki őt bámulta.
- Lúthien ne most rendezz jelenetet.
- Most meg szégyellsz? - kérdezte szemrehányóan.
- Soha nem szégyellek, és nem is szégyelltelek! Viselkedj úgy, mint egy tünde!
- Úgy viselkedem. Mindig ki mondtam, amit gondoltam, ne felejtsd el. Én teljesen más vagyok, mint egy átlagos, puhány tünde! - mondta Lúthien egyre nyugodtabban. Hiába volt ő nyugodt, a tünde nemesek felháborodtak Lúthien megjegyzésén.
- Figyelj leányom... - szólt csendben Gil-Galad, és félre vonta Lúthient. - Ezeknek a tündéknek szükségük van rád. Nekem el kell hajóznom, és te fogsz engem képviselni. Kormányoznod kell az országot, vezetned kell a noldák népét. Az első próbád, a gyűrű elpusztítása lesz. Ne hozz szégyent rám.
- De hiányozni fogsz... egyedül vagyok a királyságban...
- Soha nem leszel egyedül! - mondta Gil-Galad és megölelte leányát. Lúthien visszaült a többiek mellé. Mindenki szúrós szemmel nézett rá.
- Ne haragudjatok a lányomra. Sajnos van egy-két rossz tulajdonsága.
- Meghiszem azt! - kiáltotta Eregion egyik követe.
- Most, hogy újra béke honol, átnyújtjuk varázserejű gyűrűinket gyermekeinknek. - szólt Galadriel, és erre mind három lány felállt.
- Átnyújtom a levegő gyűrűjét, Vilyát, Nessának. - mondta Galadriel.
- Átnyújtom a víz gyűrűjét, Nenyát, Lúthiennek. - mondta Gil-Galad.
- És végül átnyújtom a tűz gyűrűjét, Naryát, Éamanének. - mondta Círdannak.
A három lány boldogan vette át a Három Nagy Gyűrűt, és a magasba tartották. A három gyűrű fényt bocsátott ki.
Olyan nagy fényt, amitől Szauron kinyitotta szemeit. Megérezte a gyűrűjét, és azt a hármat, ami fenyegetést jelent számára. A Hatalom Gyűrűje rossz kezekben volt (Szauron számára). A tündékében.
Lúthien megszólalt:
- Mi hárman alapozzuk meg a Szövetséget. Aki úgy gondolja, hogy velünk jön, az lépjen ide. A gyűrűt el kell pusztítani!
Előlépett Gondor királya Angrod, akinek tekintete már régóta figyelte Nessáét.
- Veletek tartok. Tiétek a kardom.
- És tiétek az íjam. - lépett elő Bakacsinerdő hercege, Legolas.
- És az én kardom. - szólalt fel Eregion hercege, Líndal, és a többiek közé lépett.
- Megalakult a Szövetség ember-és tünde között!

~*~

Pakoltak az indulás előtt. Elrond jó tanácsokkal látta el a tündéket. Mindegyikőjük a családjától búcsúzkodott.
- Anyám... ha elhajózol, hogy fogom kormányozni Lothlórient? - kérdezte Nessa.
- Nyugodj meg. Menni fog az is, mint bármi a földön. De most a küldetésre koncentrálj. Az a legfontosabb. - válaszolta nyugodtan Galadriel. Észrevette, hogy az ifjú Angrod milyen tekintettel néz a lányára.
- Nessa. Utadon nehogy elkövess olyan dolgot, amit szégyellnék.
Nessa nem értette, mit akar ezzel anyja, így hátrafordult édesanyja tekintetét követve. Megpillantotta Angrodot, aki éppen őt nézte, de amint a tünde is ránézett, elfordította a fejét.
- Már értem. Nem fogsz csalódni bennem. - felelte a lány.
- De ha mégis megtörténne, hogy engedsz egy ember szerelmének, akkor sem tagadlak meg. Élj úgy, ahogy neked a legjobb. Boldogan. -mondta Galadriel, és megölelte lányát. Nem véletlenül mondta ezt. Látta a jövőt, amint Nessa nem egy tündéhez, hanem Gondor királyához megy feleségül.

Éamané is búcsúzkodott apjától.
- Éamané... büszke vagyok rád leányom. Téged lehet mondani igazi tündének. Bármennyire is kedvelem Gil-Galadot, és lányát Lúthient, otromba viselkedésnek tartom, hogy ezt művelték. Te sohasem hozol szégyent a fejemre.
- Teljesen igazad van apám. Én is botor dolognak tartom, ahogy Lúthien viselkedik. De most ne róluk beszéljünk. Hiányozni fogsz édesapám, de úgy érzem tisztességesen felkészítettél, hogy kell a királyságot kormányozni. Ha nem tudok valamit, majd megkérdezlek, mert mindig velem leszel a szívemben. - mondta Éamané magabiztosan, és Círdannak felnevetett.
- Harcolj, amíg tudsz, és csak utána házasodj. Pusztítsd el a gyűrűt a Végzet hegyében!
- Igen apám. - válaszolta.
- Ha jól látja a szemem, Legolas herceget figyeled. - Éamané elmosolyodott. - Ő méltó férjed lehet... ,de ne legyél vele ennyire komoly... - Círdannak megint felnevetett, és megölelte lányát.

Lúthien és Gil-Galad már mindent megbeszéltek. Még beszélgettek egy kicsit, de Gil-Galad tudta, hogy lánya olyan erős, és bölcs (bár ezt nem mindig mutatja), hogy minden pillanatban ki tud állni magáért, és másokért. Nem akartak a házasságról beszélni, mert Gil-Galad úgy gondolta, hogy lánya mindig jól választ. Meg volt kettejük között az kötelék, ami csak apa, és lánya között tud lenni. De ez a kötelék mindennél erősebb volt.

Már csak egy fontos döntés volt az út előtt. - Ki viszi el a gyűrűt egészen Mordorig? - kérdezte Elrond.
- Majd Lúthien. Ő teljesen más, mint mi. Mi puhány tündék vagyunk! - válaszolta nagyzolva Éamané.
- Jól van. Megértettem. - mondta lehajtott fejjel Lúthien.
- Azt javaslom, a gyűrűt hárman vigyétek felváltva. - felelte Galadriel.
- Nem fogja a gyűrű hatalmába keríteni őket? - kérdezte Angrod.
- A tündék nem olyan könnyen sebezhetők, mint az emberek. - válaszolta lenézően Círdannak.
"Meglátszik, hogy Éamané Círdannak lánya..."- gondolta Lúthien.
- Délután van. Az lesz a legjobb, ha elindultok. Ezekben az időkben nem tanácsos éjszaka vándorolni. Főleg a Hatalom Gyűrűjével. - mondta Gil-Galad. Bólintottak. Elindultak a kapu elé. Még mielőtt kiléptek volna Völgyzugoly kapuján, Gil-Galad megállította őket.
- Ne feledjétek. Sose húzzátok fel a gyűrűt, mert az odavonzza a Sötét úr szolgáit. A gyűrű azt akarja, hogy megtalálják. Mindig segítsétek egymást minden bajban. Legyen az, bárki.
Gil-Galad szeme előtt vonultak ki a kapun.

~*~

Már elhagyták Elrond birodalmának határait, amikor beesteledett.
- Le kellene táboroznunk. Kezd besötétedni. - szólalt meg Nessa, mert nála volt a Hatalom Gyűrűje.
- Rendben. - mondta Legolas. - A közelben van egy nagy fa, és egy kis patak. Oda kellene mennünk.
A többiek bólintottak. Csendben vonultak végig az erdőn, mert tudták, hogy állatok is lehetnek Szauron szolgálatában. Megérkeztek, és lerakták felszereléseiket.
- Valakiknek őrt kellene állniuk! - jelentette ki Angrod.
- Majd én. - sóhajtott Lúthien. - Nessa, neked fel kellene másznod a fára...
- Én is tudom! - mordult Lúthienre a tünde, és felmászott.
- Majd én őrködök Lúthiennel. - mondta Líndal és leült a fa tövébe Lúthien mellé. Éamané, Angrod, és Legolas is felmásztak a fára. Hamar elaludtak, kivéve Legolast. Ő volt a legidősebb, és egyben a legtapasztaltabb közöttük, így tekintete figyelte a láthatárt. Füle hallgatta az erdő zajait, és figyelt, hát hogyha valami furcsa tűnik elő a ködből. (Az erdőt éjszaka köd borította.)
Lúthien szótlanul ült, és elmerengve a távolba nézett, nem törődve a mellette ülő Líndallal. A férfi tünde egyre csak a lányt nézte, és végül megszólalt:
- Bátor dolog volt tőled, hogy ott a gyűlésen kimondtad a véleményedet. Én is ezt tettem volna.
- Azt nem hiszem. Én teljesen más vagyok, mint ti… ezt Éamané is megmondta. - válaszolt lehajtott fejjel a lány.
- Ez zavar téged? Hogy más vagy, mint mi? - erre Líndal elmosolyodott. - Eláruljak neked valamit? Én sem vagyok olyan puhány tünde, mint ők.
- Nem? Hát akkor mi vagy?
- Félig vagyok csak tünde. A másik felem ember.
- Tényleg? - csodálkozott Lúthien. - És milyen félig embernek lenni? Elfogadnak téged?
- Muszáj nekik. Én vezetem az országukat!
Erre mindketten nevettek.
- Jó, hogy valakivel beszélgethetek. Tudod, Nessa és Éamané nem igen kedvel...
- Majd meglátják, hogy milyen rendes vagy! - mondta Líndal, és hirtelen megtorpant. Lúthien is megérezte. Közeledett valaki...

Egy ló léptetetését lehetett hallani a távolban, amit láncok csilingelése követetett. Líndal felmászott a fára, magával rángatva Lúthient, és felzargatta a többieket.
- Egy Nasgúl közeleg... - suttogta Lúthien. Mindenki felriadt erre a szóra.
- A gyűrűt keresi... érzi, hogy itt van. - mondta halkan Éamané.
- Öljük meg! Így oda a gond! - ugrott fel Líndal.
- Nem! Szauron nem tudhatja meg, hogy alakult egy szövetség a gyűrű elpusztítása érdekében. - ültette le társát Legolas, és hallgattatta el, mert már a Nasgúl alattuk járt.
A gyűrű szólítgatta Nessát:
" Húzz fel... akkor eltűnsz mindenki szeme elöl... húzz fel!" Nagy volt a kísértés. Nessa, tünde létére egyre közelebb tette a Hatalom Gyűrűjét az ujjához. A Nasgúl alattuk járkált éjfekete lovával, és várt. Várta, hogy az Egy Gyűrű előlépjen a homályból, amiben több száz éve elveszett. Tudta, hogy itt van a közelben. Érezte.
A Nasgúlok (Gyűrűlidércek) hajdan emberek, büszke királyok voltak. Éppen büszkeségük okozta a vesztüket. Szauron hallhatatlanságot és hatalmat ígért nekik, ám ezek helyett gyötrelem, és rabszolgaság lett a sorsuk, mert amint az ujjukra húzták a Sötét Úrtól kapott gyűrűket, a mágikus tárgy magába szívta testüket, lelküket, szellemüket. Lidércekké váltak. Élet, és halál közé kerültek, ahonnan csak Szauron halála után juthatnak tovább. Ők voltak Szauron legnagyobb hatalommal bíró szolgái. Közönséges fegyverrel nem lehetett megsebezni őket, nem is végezhetett velük bárki. (Rettegtek a tűztől, minden bizonnyal az Olthatatlan Láng, a Fény híveiben lakozó lélek volt e sötét lények ellentéte a világmindenségben.) A legnagyobb hatalmú Nasgúl, az angmari Boszorkányúr volt. A jóslat szerint nem születhet olyan férfi, aki képes megölni őt.

Nessa próbált ellen állni a gyűrű hatalmának. Egyre erőlködött, mert "meditálással" fékezte önmagát, és a gyűrűt. Kiadott magából minden energiát, és hirtelen elájult. Teljesen elveszítette az önuralmát, és ájultan zuhant le a fáról. Angrod az utolsó pillanatban megfogta a kezét. A Nasgúl rögtön felkapta a fejét, és egyre csak felnézett, amikor Lúthien elhatározta magát.
"Most megmutatom!" - gondolta a tünde lány és leugrott a fáról, egyenesen a Nasgúl elé.
- Lúthien! - kiáltott Líndal.
- Lúthien őrült vagy?! - ugrott fel felháborodva Éamané. - Te nem vagy eszednél! Még leleplezel minket!- sziszegte.
- Tudja, mit csinál. - mondta Legolas. - Nem szól fel, mert a Nasgúl azt hiszi, hogy egyedül van.
Angrod felhúzta az ájult tündét, és az ölébe fektette. A többiek feszülten figyeltek, mi történik Gil-Galad lányával.

A Nasgúl elővette a kardját, ami egy morgul tőr volt. Ujján látni lehetett a gyűrűt, amit a Sötét Úr adott a királyoknak. Az angmari Boszorkányúr volt az. Egyedül csak az ő gyűrűje tartotta meg régi formáját. A Nasgúl lecsapott Lúthienre, aki az utolsó pillanatban előkapta a kardját. Általában egy közönséges kard a morgul tőr ellen porrá válik, de Lúthien kardja erős volt.
- Csodálkozol te szörnyeteg? Ez a kard apám kardja! Egy tünde kard! - kiáltotta, és egy nagyot vágott a Nasgúl tőrjére. A Boszorkányúr egyre közelebb tartotta fejét a lány arcához. A Nasgúlok képesek voltak félelmet gerjeszteni áldozataikban, és megfertőzhették őket a Fekete Lehelettel is. Ezt a halálos betegséget az kapta el, aki túl sokáig nézett a lidércek arcába, vagy akit megérintettek. Ezért Lúthien próbált egyre távolabb lenni tőle. A Boszorkányúr csak nyújtotta a kezét a tünde felé, de Lúthien mindig elugrott előle. Eszébe jutott egy fontos dolog: Az Olthatatlan Láng, a tűz. Felkapott egy fadarabot a földről.
Éamané rögtön elcsodálkozott.
- Mit akar?! Egy faággal akar megküzdeni vele? - kérdezte nagyzolva a tünde.
- Nem egészen. - felelte Angrod.
- Félnek a tűztől. - tette hozzá Legolas. Líndal nagyot nézett, mert ő nem ismerte annyira a Nasgúlokat, mint Angrod és Legolas.
- De hogy csinál tüzet? Hiszen eloltottuk! - szólt bele Éamané.
- Lúthien ügyes. Kitalál valamit. - válaszolta Angrod, ölében Nessával. Éamané szúrós szemekkel nézett.

Lúthien odarohant a tűzhöz, amit eloltottak, hát, hogyha van még izzó parázs. Nem volt. A Nasgúl megint megtámadta a lányt, aki épp a támadás utolsó pillanatában szaltózott hátra.
- Tűnj el! - kiáltotta Lúthien, és behunyta a szemét. Az ág meggyulladt. A tünde a Boszorkányúr felé ballagott, és mérgesen nézett. Elhajította az égő ágat a lidérc felé, és annak meggyulladt a ruhája. A Nasgúl sikoltva ugrott fel a lovára, és száguldott el az erdőből.
Lúthien eloltotta a tüzet, és kimerülten felsóhajtott.
Legolas leugrott a fa tetejéről.
- Jól vagy, Lúthien? - kérdezte.
Líndal is leugrott a fáról, majd Éamané is.
A tündelány csodálkozva nézett Lúthienre.
- Valaki segítene? - kiáltott fentről Angrod, karjában Nessával.
Legolas lesegítette őket, és leültek a fa tövébe.
Mindannyian tisztes távolságban voltak egymástól, kivéve Angrodot és Nessát, aki még mindig ájultan feküdt a halandó ölében.
- Lúthien... hogyan gyújtottad meg... a tüzet? - kérdezte Éamané.
- Varázsigét mondtam. - válaszolt a tündelány.
- Ááá... - bólintott a tünde.
- Jól csináltad! - szólalt meg Líndal. - Így most a Nasgúl azt hiszi, hogy csak egy tündével küzdött.
- Úgy bizony. - mondta Legolas. - Ugye te is így gondolod Éamané?!
- Hát... igen. Ügyes voltál. - ismerte el a tünde lány, és elfordult. - Még hosszú az éjszaka! Azt javaslom, menjünk vissza aludni!
- Majd én őrködöm. - szólalt fel Lúthien.
- Nem Lúthien! Neked pihenésre van szükséged! - mondta kedvesen Legolas.
- Tényleg maradok, semmi gond!
- Én őrködöm veled! - lépett oda Lúthien mellé Líndal, és elmosolyodott.
- Ahogy gondolod. - válaszolta Bakacsinerdő hercege, és felmászott a fára. Közben Nessa ébredezett. Lassan kinyitotta vihar-kék szemeit, és felugrott.
- Mit kerestem én az öledben?!
- Nyugodj meg Nessa... megmentettelek! - felelte "macsósan" Angrod.
- Igazából minden Lúthien érdeme. Ő mentett meg mindnyájunkat a Boszorkányúrtól! - mondta Líndal, és a fának dőlt, majd hátra tette a kezeit. - Angrod csak elkapott, amikor majdnem leestél a fáról.
Nessa szúrós szemmel nézett a halandóra.
- De... az is sokat számított, hogy elkaptalak! Ha nem, akkor a szövetség Szauron tudomására kerül! - érvelt maga mellett Angrod. Nessa csóválta a fejét, és a fához lépett. Felkapaszkodott, felrakta az egyik lábát, és amikor fel akarta húzni magát visszacsúszott. Angrod fogta meg, és "nyomta" feljebb, de egy határozott mozdulattal megsimogatta Nessa fenekét. Erre a lány nagyon mérges lett. Egy nagy pofont csapott a rámenős halandóra, és Angrod egy hatalmas piros tenyérnyommal az arcán esett le a földre. Lúthien, és Líndal "már megint kezdi" fejcsóválással nézték, ahogy Gondor királya feltápászkodik a fára. Nessa elég messze húzódott a halandótól.