8. fejezet

Eregion

Nemsokára lecsendesült a vihar. Mintha az idő is enyhült volna. Líndal és Lúthien beszélgettek, Legolas és Éamané az útvonalról tárgyaltak, Angrod és Nessa pedig még mindig egymásba olvadva csókolóztak. Bár erről nem beszéltek a többiek, de biztosak voltak benne, hogy Angrod és Nessa között történt valami az este. Ám hamarosan mindenki kifogyott a témából, Nessáék pedig elfáradtak… Úgy döntöttek tovább indulnak, de előtte megreggeliztek. Reggelijük egyszerű lembas, vagyis tündekenyér volt. Eregion Lórien és Vasudvard között helyezkedett el, félúton. A nagy hóban csak lassan tudtak haladni, és a megszokott sorrend helyett, most egymás után mentek. Elől a három férfi, mögöttük pedig kedveseik. Egész nap szinte szótlanul meneteltek. Tudták nem szabad megállniuk.
- Még tíz mérföld és elérjük Eregiont!- kiáltotta Líndal.
- Talán egy kis utat futva kéne megtennünk. Ez fölmelegítene, és hamarabb odaérnénk. De nem szabad túlhajszolnunk magunk.- mondta Legolas.
A többiek bólintottak, majd futni kezdtek. Három mérföldet tettek meg így, körülbelül húsz perc alatt. Egy óra múlva újra elkezdett szálingóznia hó. A nagy fehérségtől idáig sem láttak sokat, de most!
Lúthien a földre rogyott. Úgy érezte, mintha összes sebe felszakadt volna.
- Lúthien elájult!- kiáltott előre Nessa.
Mindenki azonnal megállt. Nessa tartotta karjaiban Lúthient, de már Ő is kimerült, nem bírta soká. Líndal karjaiba vette a lányt.
- Siessünk!- mondta.
Nessa és Éamané is nagyon gyengék voltak már, így kettesével mentek a keskeny, hófödte ösvényeken. Angrod átkarolta Nessa derekát, ők így mentek tovább, Legolas pedig karjaiba zárva, maga előtt vezette Éamanét.
Lúthien még mindig nem tért magához. Egy újabb óra keserves gyalogolás után végre elértek Eregionba, Líndal vezetésével. A várost egy hatalmas kőfal vette körül. A félszerzet háromszor megdöngette a kaput, majd valaki kiszólt.
- Kik vagytok? És miért kértek bebocsátást?- kérdezte egy mély, és bátor férfihang.
- Líndal vagyok! Siess Falas!- kiáltott vissza.
A kapu kitárult. A Szövetség tagjai besiettek, majd kapu bezárult mögöttük.
- Üdvözöllek titeket Eregionban!- mondta ismét a férfi.- Uram nem vártunk mostanra. Üzenhettél volna.
- Nem igazán volt időm.- majd a karjában fekvő Lúthienre nézett. Kezdett ébredezni.
A többieknek most tűnt csak fel, hogy odabent nem esik a hó, sőt lábuk alatt zöldellt a fű. Sokkal melegebb volt, bár fölülről semmi nem védte a várat.
- Egy ősi tünde-varázslat.- mondta ismét Líndal.- Falas, kérlek kísérd őket hálószobáikba, és keress nekik száraz ruhákat is! Én pedig megkeresem Merlindát. Ő majd segít Lúthiennek.
Falas meghajolt.
- Kérlek, gyertek utánnam! Egyébként a nevem Falas.- mondta a tünde.
A többiek bólintottak, majd elindultak.
Eregion közepén egy hatalmas vár állt. Arra vették az irányt. Itt valahogy minden annyira más volt, mint Völgyzugolyban, vagy Lórienben. Már elég későre járhatott, mert odafelé menet senkivel nem találkoztak. Fából épült házak vették körbe a várat. Falas hátranézett, hogy mindenki jön-e, és megakadt a szeme Éamanén. A lány szemét nézte egy pillanatig. Mikor azonban a lány visszanézett rá, Ő elkapta tekintetét. Ezt Legolas is észrevette, és egyáltalán nem tetszett neki. A várba belépve egy hatalmas teremben találták magukat. A falak itt hegyekkel, hófödte tájakkal volt díszítve. Gyönyörű volt, szikráztak a fehér ablakok a rajtuk besütő napfénytől. Elképzelhetetlen volt még a tündék számára is, hogy odakint milyen rossz idő lehet.
Falas először a két férfinak, Angrodnak és Legolasnak mutatta meg a szobáját. Ők be is mentek, hogy átöltözhessenek. Nessa a Legolas melletti szobát kapta, Éamanét viszont távolabb kísérte. Közben őt nézte, majd így szólt:
- Mond csak, hogy hívnak?
- Éamané.- felelte halkan, meglepődve a lány.
- Gyönyörű neved van.
- Öhm… köszönöm.
- Ez a Te szobád. Ha bármire szükséged van, kérlek, szólj!
- Rendben.- mondta a lány majd gyorsan bement.
Gyönyörű szoba volt, de most inkább az érdekelte mit akart tőle Falas.

Mindannyian elővették száraz ruháikat, és átöltöztek. Legszívesebben megkeresték volna egymást, de Éamanén kívül senki sem tudta biztosan a többiek melyik szobában vannak. Líndal pedig még mindig nem tért vissza. Lúthien már sokkal jobban volt, hála Merlindának, aki valami italt itatott vele, amitől jobban lett.

Éamané az ágyán ült, amikor valaki kopogott.
- Tessék?
Falas lépett be.
- Nincs szükséged semmire? Ha gondolod, hozhatok még fát.- nézett a kandallóra, amiben ropogott a tűz.
- Köszönöm nem kell semmi.
Egy percig Falas némán állt, és a padlót nézte.
- Mutathatok valamit?- kérdezte újra a férfi.
- Öhm… Persze.- mondta kissé zavarban a lány.
Falas megkönnyebbült arcot vágott, majd intett a lánynak, hogy kövesse. Egy ideig szótlan ment a férfi jobbján, majd:
- Mit szeretnél mutatni?
- Tudod ez a vár a föld alatt is folytatódik. De ezt mindjárt Te is láthatod.
Majd kitárt egy ajtót. Éamané idáig kissé kétkedve ment a férfi mellett, de nem bánta meg, hogy vele tartott. Ahogy belépett az ajtón, előtte egy mély szakadék volt, a szakadék mögött pedig több ezer rés.
- Ha megtámadnák Eregiont, lakossága elbújhatna ide. A vár ezen része bevehetetlen, ha az ajtó el van reteszelve.
- Ez gyönyörű!- mondta Éamané.- Erről még sosem hallottam.
- Hát igen nem mindenkinek mutatjuk meg.- mondta, és a lány arcát fürkészte, aki viszont a szakadék előtti korlátra támaszkodva nézett lefelé. Nem látta az alját.
- Kérdezhetek valamit?
- Igen.
- Férjnél vagy már?
A lányt teljesen ledöbbentette a kérdés, és nem tudta, hogy nevessen, vagy sírjon. Végül mikor a tündére nézett, látta, hogy komolyan gondolja.
- Nem.- felelte elfojtott hangon.
- Tudod még nem is ismerlek, de ahogy megláttalak… Szóval teljesen… megbabonáztál.
Éamané most már megengedett magának egy halvány mosolyt.
- Visszakísérnél a szobámba?- kérdezte komorabban.
- Persze.- válaszolta csalódottan. De miért…?
- Mert az én szívem már valaki másé.
Falas visszakísérte, de egész úton nem szólt semmit. Majd mikor már a szobája előtt álltak, halkan megkérdezte:
- És semmi esély nincs rá, hogy…
- Sajnálom, nem hiszem.- felelte gyorsan a lány.
Odabent megvárta míg Falas léptei teljesen elvesznek a folyosón, majd átsietett Legolas szobájába. Biztosan tudta melyik az övé, ezért kopogás nélkül lépett be. A tünde-herceg az ablaknál állt, és kifelé nézett. Amikor meglátta Éamanét, rögtön megkérdezte minden rendben van-e. A lány azt mondta igen, csak különös ez a hely, és nem akart egyedül maradni…
Közben Nessa úgy érezte túl nagy a csend, de nem akart zavarni senkit. Így hát kiment az ajtaja elé, hátha találkozik valakivel. Pár percig állt ott csöndben a falnak támaszkodva, mikor kinyílt nem messze tőle egy ajtó. Angrod lépett ki rajta. A lány még mindig ott állt, majd a halandó elindult felé.
- Reméltem, hogy megtalállak valahol.- mondta.
- Igen, Én is.- felelte boldogságát palástolva a lány.
- Nem tudod a többiek merr…?- de még be sem fejezhette mikor a lány már válaszolt.
- Legolas a közöttünk lévő szobában van.
Odaléptek ajtaja elé, majd Angrod bekopogott.

Nemsokára négyen várták Legolas szobájában Líndal érkezését. Közben nem sok szót váltottak. Hamarosan azonban megjelent Lúthiennel együtt.
- A vacsora tálalva!- mondta, és a Szövetség tagjai elindulta lefelé.
A vacsoránál Falas is ott volt. Ez se Éamanénak, sem Legolasnak nem tetszett. Éamané megszorította az asztal alatt Legolas kezét. Bakacsinerdő hercege meglepetten nézett rá, de a lány nem nézett vissza rá. A vacsora közben nem esett sok szó. Nem akarták a küldetést kockáztatni. Viszont Legolas látta, hogy Falas furcsán nézz Éamanéra, rá pedig undorodva. Lassan kezdett érteni mindent.

Vacsora után Líndal egy kisebb terembe vezette őket, nem messze szobáiktól. Itt mindannyian kényelmesen elfértek, és megbeszélték az útitervet. Egyszer csak Éamané falfehérré vált, és elájult. Majdnem leesett a székről, de Legolas elkapta, és visszatette oda.
- A Gyűrű!- mondta.
- Majd Én átveszem!- mondta Nessa, és kiakasztotta a lány nyakából a láncot, -mellyen a Gyűrű lógott- és átette sajátjába.
Éamané abban a pillanatban újra magához tért.
- Jól vagy?- kérdezték tőle.
Ő bólintott. De nem akarta elmondani, mi történt. Nagyon fáradtak voltak ezért mindenki elindult a szobája felé. Lúthien Líndal szobájában aludt, hogyha történik vele valami, azonnal tudja Líndal.
Éamané és Legolas a terem előtt elköszöntek egymástól, mert szobáik máshol voltak.
Angrod és Nessa pedig még sétáltak egy pár percet mielőtt nyugovóra tértek. De Angrod azt mondta, ha Nessánál van a Gyűrű, vele akar lenni, nehogy Ő is elájuljon, vagy történjen valami. Nessa hiába győzködte, hogy Éamanénál már több ideje volt, mint néhány óra, Gondor királya nem engedett. Úgyhogy Nessa kénytelen volt elviselni a halandót. De nem bánta. Nem szeret idegen helyen egyedül aludni. Nem is értette Éamané hogy bírja. Viszont a férfi kezdett kissé idegesítő lenni. Bár a lány próbált aludni, Angrod csak őt fűrkészte, és úgy is érezte, hogy csukva van a szeme. A lány fölé hajolt, és megcsókolta ajkait.
-Aludj!- suttogta.

Másnap Angrod ébredt fel legelőszőr, de nem saját akaratától. Nessa mellette sírt álmában, és fulladozott. Hiába rázta a lányt, az nem ébredt fel. Már majdnem megfulladt, mikor egy hirtelen ötleten kapva Angrod megcsókolta. Nessa végre kinyitotta szemeit, és levegő után kapkodott.
- Mi történt?- kérdezte aggódva a halandó.
Nessa is felült majd Angrod szemébe nézett.
- Biztosan tudod, édesanyám Galadrien tud mások gondolataiban olvasni, és a jövőbe lát. Én az utóbbi adottságát örököltem, de csak álmomban látom a jövőt, és általában úgy, ahogy a legjobb lehetne.- Angrod figyelmesen hallgatta- De ma este nagyon remélem, hogy a legrosszabb utat láttam.
- Mit láttál?- kérdezte a férfi.
- Nem szeretnék róla beszélni… Remélem megérted.
- Persze. De akkor most próbálj meg visszaaludni, mert szerintem ma reggel tovább indulunk.
Visszafeküdtek, de most Nessa csinálta ugyanazt mint Angrod. Egyfolytában őt nézte. Angrod felült, és megfogta a tünde jéghideg kezeit. Mintha csak kitalálta volna mit álmodott a lány, kezdte:
- Nézd Nessa! Akármit is álmodtál csak álom volt. És… azt hiszem történt velem valami az álmodban.- Ekkor Nessa elkapta róla tekintetét.- De ne félj! Most már nem bánnám, ha meg kellene halnom, mert megismertelek Téged, és… Bármikor feláldoznám magam érted, hogy megmentselek.
Nessa most látta meg először Angrodban Gondor királyát. A férfi átölelte a tünde-lányt és mind a ketten mély álomba zuhantak.
Másnap reggel Líndal ébresztette őket, és meglepődött, hogy Nessat és Angrodot együtt találta.
- Elállt a hó. Nemsokára indulnunk kell sajnálom, hogy csak idáig maradhattunk.

Reggel mikor Éamané és Legolas találkoztak, Legolas furcsán nézett a lányra.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Tudod, lehet, hogy tévedek de szerintem Falas mondott neked valamit, mert olyan furcsa vagy, ha Ő is a közeledben van. Mit csinált?
- Hát, tudod. Tegnap este bejött a szobámba, és elhívott sétálni. Aztán különös dolgokat kérdezett.
- Miket?- kérdezte Legolas, és kérdőn nézett a lányra.
- Hát… azt hiszem… tetszem neki. De nem érdekes.
- Mi?!
- Nyugodj meg. Megmondtam neki, hogy mást szeretek.- s rátette kezét a férfi vállára.
- És merre sétáltatok?
- Menjünk reggelizni, jó?
Éamanénak nagyon tetszett, hogy végre szerelme is féltékeny rá.
Reggelinél megint nem beszéltek sokat. A készülődésnél megint felbukkant Falas Éamané szobájában.
- Mond csak, hát tényleg nincs semmi esélyem? Nem akarsz itt maradni csak egy rövid ideig, hogy jobban megismerhessük egymást?
Ideáig nem, de most már kezdett gyanússá válni a lány számára a tünde. És nem is alaptalanul. (Bár ezt ekkor még Ő nem tudhatta.)
- Sajnálom, de mennem kell.- azzal kiment a szobából magára hagyva Falast.
A reggel folyamán semmi érdekes nem történt már, egészen az indulásig. Eregion kapujánál álltak, amikor egy olyan szörnyeteg bukkant fel, mint Lórienben Haldír. A Szövetség tagjai egymásra néztek, egy olyan „már megint”-es nézéssel. Az a valami pedig most Nessa felé futott.
- Hiszen ő Falas.- mondta Líndal.- Na jó. Őt ki utasította vissza?
De mielőtt bárki válaszolhatott volna, a szörnyé vált tünde Legolas felé futott, és kiabált valamit, de nem értették. Legolas egy nyilat lőtt a tünde lábába, amitől orrabukott, és visszaváltozott.
Mindannyian nagyot sóhajtottak, majd kíváncsian néztek Éamanéra.
- Mi van?- kérdezte.
Líndal bevitte Angroddal Falast, majd mielőtt bárkinek bármit elmagyaráztak volna elindultak.