2. fejezet

 Szerelmi huszonhatszög

Lúthien és Líndal csak szótlanul ült. Mind a ketten gondolkodtak valamin.
"Miért ilyen kedves velem Legolas? Nem értem." - egyre csak ez járt Lúthien fejében. Hirtelen Nessa leugrott a fáról, és odaballagott a tünde lányhoz. Le is ült mellé.
- Köszönöm, hogy megmentettél... - szólalt meg Nessa, de nem nézett Lúthien szemébe.
- Semmiség! Te is ezt tetted volna!
Nessa komorabb lett. Elővette a Hatalom Gyűrűjét, és átnyújtotta a lánynak.
- Anyám azt mondta, hogy felváltva vigyük... most, őrizd te. Cseréljünk helyet! Majd én őrködöm!
- Nem kell! Itt van Líndal, ha valami történne! - mondta magabiztosan, és eltette a gyűrűt. Nessa visszamászott a fára, vigyázva, nehogy Angrod mögötte legyen. Ahogy felért, Líndal megszólalt:
- Na elásta a csatabárdot? - Nem hiszem... csak megköszönte. Most nálam van a gyűrű... óvatosabbnak kell lennünk! - felelte Lúthien, és ő is hátradőlt, Líndal mellé.
- Milyen Eregion? Mesélsz róla? - kérdezte kíváncsian.
- Eregion nagyon szép város. A falai a magasba emelkednek... a városban egy kis patak folyik, ami vízesésként folytatódik. Eregion a hegyekben van. Varázslattal van körülvéve, ami miatt nincs hideg. A mezők zöldek, ahogy az erdők is. A levegő simogató, megnyugtató... - mondta Líndal, és végigsimította a kezét Lúthien vállán. - A lány reszketni kezdett. Különleges érzés kerítette hatalmába, amit eddig még nem érzett. - A tündék boldogan élnek... békességben, nyugalomban, - folytatta a tünde, de az utolsó szó előtt elhallgatott. - És szerelemben. - Líndal egyre közeledett Lúthien felé, aki időközben felült. Majdnem megcsókolta, amikor a lány elfordította a fejét. Líndal csalódottan ült vissza a helyére, és folytatta a mesélést:
- Tudod... meg van írva, hogy lesz egy tünde herceg, aki feleségül vesz egy gyönyörű tünde lányt. Ők ketten fogják felvirágoztatni Eregiont.
- Minek kell felvirágoztatni, ha most is olyan gyönyörű város? - kérdezte a zavarban lévő lány.
- Nem tudom. Lényegtelen. - morgott Líndal, és elhallgatott.
- Ö... Líndal... én... ne haragudj. Folytasd tovább a mesélést... Kérlek.
- Rendben. - mondta hátradőlve a tünde férfi, és mesélt még hazája szépségéről, megnyert csatákról, különböző történetekről, amikor Lúthien felé nézett. A lányt elnyomta az álom. Líndal fogott egy takarót, és betakarta.
" Lúthien... így is gyönyörű vagy, amikor alszol. Remélem te meg én fogjuk felvirágoztatni Eregiont..." - gondolta magában, és egy puszit nyomott a tünde lány homlokára. - Így nem látja. - Újra a fa törzsének dőlt, és vigyázta szerelme álmát.

Lúthien mély álomba szenderült. A gyűrű próbálta egyre jobban befolyásolni, de csak az álmaiban sikerült. A tünde lány szörnyű álmot látott, amit a Hatalom Gyűrűje idézett elő. Mindenhol pusztulás volt, az embereket, és más népeket vasláncra fűzték, csak a tündék tudtak elmenekülni. Szauron tudomást szerzett a tünde-ember szövetségről, és meggyilkolta annak tagjait. Újra ujjára került az Egy Gyűrű, és ő uralta a világot. Mindent sötétség borított. Az összes tünde királyságot, és várost, leigázták az orkok, nem volt mit tenni. A tündék az utolsó pillanatban hagyták el a vidéket, és Nyugatra hajóztak.

Lúthien sírva riadt fel álmából, testét is víz borította. Éppen hajnalodott. Líndal is kicsit elszundikált, de amikor meghallotta a lány síró hangját, rögtön felriadt. Lúthien a tünde férfi nyakába ugrott, és könnyezett.
- Mi történt Lúthien? - kérdezte Líndal a zokogó lányt. Lúthien ölelte Líndalt, és csak ennyit mondott:
- Minél előbb el kell pusztítani a gyűrűt... Minél előbb!

~*~

Később mindenki felébredt, és útnak indultak. A három tünde lány hátul, a fiúk elöl haladtak. Csendben vonultak végig az erdőn, a céljuk végig a szemük előtt volt. Lúthien egyre csak gondolkodott a tegnap esti történteken. Nem tudta, hogy most hogyan reagáljon.
"Bárcsak megkérdezhetném valakitől, hogy mit tegyek..." - gondolta magában, és Nessára nézett.
"Nem... ők úgy sem állnak velem szóba... főleg Éamané... De talán megkérdezhetnék valakit a fiúk közül... Legolas? Ő furcsán nézne rám... Angrod! Ez az! Ő biztos jártas az ilyen dolgokban!" - derült fel Lúthien arca, és odarohant Angrodhoz.
- Angrod... Beszélhetnék veled egy pillanatra? - kérdezte bátortalanul a tünde. Legolas furcsán, Líndal mérgesen nézett.
- Persze. - válaszolta, és hátrébb vonultak Lúthiennel.
- Tudnál nekem tanácsot adni valamivel kapcsolatban?
- Igen. Mi lenne az?
- Tudod... tegnap este mi őrködtünk Líndallal... és ő szóval... meg akart csókolni... hogy... hogy kell reagálnom rá? - tette fel a kérdést Lúthien. Angrod a lány vállára tette a kezét, és nagyot mosolygott.
- Örülök, hogy ezt pont tőlem kérdezted! Egyértelmű az eset...
- Tényleg? Én nem értem... - felelte kipirulva a tünde.
- Teljesen beléd van zúgva a "lelkem", nem vitás.
- És mit csináljak? - kérdezte újra Lúthien. Angrod felsóhajtott.
- Még sohasem voltál szerelmes?!
- Ö... nem. - vörösödött ki újra a lány. - Miért... kellett volna?
Angrod megint felsóhajtott.
- Nem értem, hogy nálatok tündéknél hogy megy ez. ..
- Mi hogyha szerelmesek vagyunk, akkor az általában egyszer van, ilyenkor össze is házasodunk. - mondta Lúthien. Angrodnak felcsillant a szeme.
- Nem tudod véletlenül, hogy Nessa volt-e már szerelmes? - kérdezte sunyian a halandó.
- Azt akarod tudni, hogy férjnél van-e már? - nézett Angrodra a lány. - Ha igen, akkor a válaszom NEM. De mond már meg nekem... hogy hogyan reagáljak Líndal tettére?! - türelmetlenkedett a tünde.
- Jól van. Csupán azt kell tenned, hogy... - kezdte a prédikációt Angrod, de egy idő után, Lúthien elfordította a fejét.
- Lúthien, most figyelsz rám?
- Közelednek... - válaszolta. Nem csak ő érezte a veszélyt, az orkok közeledését, hanem a többiek is. Mind egyszerre torpantak meg.


- Ezek uruk-hai orkok. Gyorsak, és nem árt nekik a napfény. Így nappal is képesek menetelni. - mondta Legolas. - Melyikkőtöknél van most a gyűrű?
- Nálam! - szólalt fel Lúthien.
- Előröl fognak támadni... tehát nektek hátul kell maradnotok. Mi elöl maradunk, és megvédünk benneteket. Most egymásra lesztek utalva! - egyeztette a tervet Legolas a lányokkal.
- Minek kell tervezgetni?! Csak szétcsapunk közöttük, és kész. Megöljük őket, így nem fognak tudomást szerezni a gyűrűről! - szólt bele olyan "nem érdekel" formával Líndal.
- Van valami javaslatod Líndal? - kérdezte mérgesen Legolas, de ezt nem mutatta ki.
- Csak azt mondom, hogy nem kellene nagydobra verni ezt az egészet. Megöljük őket és kész. Vagy esetleg Angrod azzal a szoknyavadász stílusával levehetné őket a lábukról. - erre Angrod tiltakozó szemekkel nézett rá.
- Líndal! Nem érzékeled a helyzet súlyosságát?! - ugrott elő hátulról Éamané. - A Hatalom Gyűrűjéről van szó az istenért! - morgott a tünde.
- Azt mondod?! Hát képzeld el, érzékelem a súlyosságát. Meg azért vagyunk mi itt, hogy titeket megvédjünk. Semmi okod nem lenne panaszra! Érthető?! - szólt vissza mérgesen Líndal.
- Nélkületek is ugyanolyan erősek lennénk! – pampogott Éamané.
- Th... Mit tudsz te?!
- Hát sokkal többet mint te, az biztos! Te félig tünde...
- Minek mertél nevezni?! - kiáltott mérgesen Líndal, amikor Nessa is felemelte a hangját, és idegesen felkiáltott.
- Muszáj pont most veszekednetek? A csata előtt? Mindjárt ideérnek!
- Igaza van Nessának! - helyeselt Angrod. - Miért nem tudtok felnőttek módjára viselkedni?!
- Na, megszólalt a nagy felnőtt... - szólt bele Lúthien. Angrod az ölébe tette a kezeit, és szúrósan nézett.
A veszekedést orkok trappolása, és üvöltése szakította félbe. Ahogy közeledtek, egyre gyorsabbak lettek, mert megérezték az emberhús szagát. Egy pillanat alatt felfedezték őket.

~*~

Megkezdődött a csata az orkok, és a szövetség tagjai között, de ők nem tudták, hogy náluk van az Egy Gyűrű. Csakis a vérszomj hajtotta őket. Minden úgy történt, ahogy Legolas eltervezte. Ők elől harcoltak, hogy védjék a mögöttük levő tündéket, de valahogy egyre jobban eltávolodtak egymástól. Egymásra lettek utalva.
Legolas szélsebes nyilakat lőtt az uruk-hai-kok felé, ami számukra végzetes volt. Líndal, és Angrod karddal küzdöttek. A félig tünde Líndal, apja varázskardját hozta el az útra. A kardot egy igen híres fegyverkovács készítette, apja gyűrűjéből. Ez a kard nagyon különleges volt. Egy hagyományos tőrnek látszott, de amikor Líndal megfogta, akkor a pengéje hatalmas lett, és varázserővel csapott le az ellenségre. Ám ezt a kardot csak Líndal érinthette meg. Csak nála változott varázskarddá. Nem érintheti se tünde, se ork, se gonosz. Az emberek hozzáérhetnek, de akkor nem változik varázskarddá. Ez azért van, mert a kardot azért készítették, hogy megvédje az embereket.
Líndal hatalmas csapásokat mért az orkokra. Legolas és Angrod csak ámultak a kard, és a félig tünde Líndal erején. Az uruk-hai orkok vezetője közeledett Líndal felé, hogy elpusztítsa, amikor hirtelen megjelent Angrod, és hátba szúrta a bestiát. Líndal bólintott egyet elismerésként, és harcoltak tovább. Angrod hevesen harcolt egy ork ellen. Amikor kezét kinyújtotta, hogy kardjával véget vessen életének, egy oldalról megharapta a kezét. A halandó hangosat kiáltott. Az ork kivette fogait Angrod kezéből, amiből ömlött a vér, és elismerően megszólalt:
- Ízletes vagy... mi lenne, ha jobban megkóstolnálak?! - morogta a lény, és neki ugrott a halandónak. Amikor bele akarta mélyeszteni fogait a férfi testébe, Líndal jelent meg. Egy csapással levágta az uruk-hai fejét, és a kard pengéje közvetlenül Angrod feje mellett suhant el. A halandó annyira megrémült, hogy a levegő után kapkodott.
- A kardod mindennél jobban megrémített! - morogta még mindig ijedten Angrod.
- Akkor csukd be a szemed, és ne nézz ide! - kiáltotta a félig tünde, és nekiesett egy orknak. Angrod nem tudott harcolni. Csak nézte a két harcoló tündét, és az járt a fejében, hogy vajon a többiek hogy boldogulnak.

~*~

Éamané, Nessa, és Lúthien messze kerültek a férfiaktól. A legfontosabb a Hatalom Gyűrűjének megvédése volt, akár az életük árán is. Az uruk-hai-kok teljesen körbevették őket, a kör közepén álltak. Nem támadtak, csupán méregették áldozataikat. Közben egymáshoz beszéltek, morgó, félelmetes hangon.
- Ti ettetek már tündét? - kérdezte az egyik.
- Még nem. De amennyire nagyra tartják magukat, biztos különlegesebbek, és ízletesebbek az embernél! - felelte a másik nevetve. Közben a három tünde egymás mellé állt, és fedezte a másikat.
- Most mit tegyünk? - suttogta Nessa tünde nyelven.
- Hogyha nem akarsz ezeknek az étlapján szerepelni, akkor küzdj! - válaszolta idegesen Éamané.
- Mi lenne, ha használnánk a gyűrűinket, amit a szüleinktől kaptunk...- mondta Lúthien.
- Az nem fog menni... ahoz nagy egyetértés kell, és köztünk olyan nincs! - morogta Éamané.
- Mutassuk meg, hogy milyen erősek vagyunk! - emelte fel a kardját Lúthien. Éamané is felemelte a kardját Galmdringot. A kard alakja levélre emlékeztetett, a keresztvasában egy kicsiny, metszetlen, világoskék ékkő csillogott, a pengéjére sinda nyelven a következő szöveget írták: "Éamané, Szürkerév hercegnője viseli, ő forgatja Glamdringot, Morgoth birodalmának ellenségét, az orkok pörölyét."
Ez a mondat valójában egy varázsige, amely megvédi a kard forgatójának kezét, az ellenség vágásaitól.
Nessa is kezébe fogta a kardját, Hadhafangot. Könnyű penge volt, amit a következő felirat díszített: "E penge neve Handhafang, nemes védelem a nemes hölgy körül nyüzsgő ellenséggel szemben."
Mindhárman elővették a kardjaikat, és a magasba tartották.
- Háromra. - mondta Nessa.
- Három! - kiáltotta Éamané, és nekilódult az előtte lévő orkoknak. Lúthien, és Nessa is követte a példáját. Csattogtak az ork pengék, de a tünde kardok mindig felül maradtak.
Nessa épp egy uruk-hai-jal viaskodott, amikor megjelent mögötte egy másik, hogy leszúrja. Már emelte a mérgezett ork pengét, amikor Lúthien egy nagy csapással levágta a bestia kezét, majd teljesen megölte azt. Nessa csodálkozva fordult hátra, mert különös hangok jöttek onnan, és megpillantotta a földön fekvő orkot. Lúthien ott állt a test felett.
- Ezek szerint veszélyben voltam?
- De még mekkorában! - válaszolta a lány, és elmosolyodott.
- Másodszorra mentetted meg az életem... köszönöm.
- Semmiség! - felelte a tünde, és az ő háta mögül is különös hangok hallatszottak. Éamané állt ott egy megölt ork felett. (őt is meg akarták ölni.)
- Éamané... köszönöm, hogy megmentettél... majdnem megölt ez a szörnyeteg...
- Ez semmi ahhoz képest, amit tőlem fogsz kapni! Mi lenne, ha egy kicsit a harcra is odafigyelnétek! Nem cseverészni jöttünk ide, sem köszöngetni, hanem küldetést teljesítünk! - morgott a tünde. - Ezt véssétek jól az eszetekbe!
- De Éamané... már leszámoltunk az összes uruk-hai-jal! - szólalt meg Nessa, amikor a távolban meglátott egy rohanó orkot.
- Leszámoltunk mi? Most nézd meg! Bottal üthetjük a nyomát! - zsörtölődött Éamané. Hirtelen egy nyílvessző szállt az ork felé, és leterítette azt. A három tünde odafordította a fejét a nyíl érkezésének irányába, és megpillantották Legolast, Líndalt, és a vérző Angrodot.
Éamanén eluralkodott az indulat, és tárt karokkal rohant Legolas felé, és amikor odaért hozzá, a karjaiba omlott.
- Úgy örülök, hogy itt vagy... - mondta kedvesen. Mindenki NAGYON meglepődött Éamané reakcióján, még Legolas is. A fiúk óriási szemekkel néztek.
- Ö... valóban? - kérdezte csodálkozva Legolas. Éamané azonnal elengedte a tündét, és kipirulva megszólalt:
- Úgy gondoltam, hogy... örülök, hogy kilőtted a nyilat... így az ork nem tud szólni Szauronnak... - mondta zavarban, és elfordult.
- Na? Mire várunk még?! Folytassuk az utunkat! - terelte el a szót Éamané, és lassan elindult.
- Várj Éamané! - kiáltott utána Lúthien. - Angrod megsebesült! Muszáj ellátni a sebét!
Éamané megállt, és visszafordult.
- Akkor egy kicsit pihenjünk, utána folytatjuk az utunkat. - mondta Legolas és leült. Követte a példáját mindenki.
- Ki tudná ellátni Angrod sebét? - kérdezte Legolas újra. Senki nem felelt, csak Lúthien állt föl.
- Majd én! - felelte a lány és leült Angrod mellé. Líndal elég mérgesen nézett a halandó férfira.
- Ki kellene tisztítanom a sebét... van valamelyikőtöknél tiszta víz?
- Tessék. - nyújtotta oda a kulacs vizet Legolas. Lúthien letépett ruhájából egy darabot, és vizet öntött rá. Lassan kitisztította a sebet, közben Angrod néha fel-felszisszent. Lúthien elővett a táskájából (amit magával hozott) egy kis zacskó port, és vett belőle egy csipetet. Rászórta a sebre, ami teljesen beborította. Közben behunyta a szemeit, és magában elmondott egy tünde varázsigét. A seb begyógyult. Angrod alig, mert hinni a szemének.
- Hű Lúthien... ezt meg hol tanultad? - kérdezte hitetlenkedve a halandó.
- Nálunk mindenki megtanul bánni a porokkal, és a gyógynövényekkel... ez hagyomány. - válaszolta kedvesen a tünde. Angrod egy hirtelen mozdulattal megölelte, és a fülébe súgott valamit:
- Köszönöm Lúthien, hogy meggyógyítottad a karomat... ha nem segítesz, nem tudnám használni...
- Mire használni? - kérdezte Lúthien, és a halandó letapizta. Lúthien nagyon ideges lett, és egy hatalmas pofont csapott az arcára.
- Egyszer végre tudhatnád hol a határ!! - kiáltotta mérgesen, és leült jó távol a halandótól. Líndal mérgesen felpattant a helyéről, és odament Angrodhoz.
- Angrod! Gyere egy pillanatra. Mondani akarok neked valamit! - mondta Líndal, és be az erdőbe hívta a halandót. Angrod oda is ment hozzá.
- Angrod... - kezdte kedvesen. - Ha még egyszer hozzá érsz Lúthienhez, esküszöm, megöllek!! - kiáltotta Líndal, és a táborban nagy ütések zaját lehetett hallani.
- Még lenne egy kérdésem... - mondta Líndal. - Van köztetek valami? Mert látom, ahogy rá nézel... meg ahogy beszélsz vele... válaszolj!
- Hát szeretném, ha lenne! - viccelődött Angrod, de Líndal megint felemelte kezét.
- Jól van... jól van... semmi nincs kettőnk között... ha nem veszed észre, nekem Nessa tetszik... bár Lúthien is gyönyörű... - válaszolta. Líndal vérfagyasztóan nézett rá. Visszamentek a táborhoz - Angrod nagy púpokkal a fején- és nyugodtan elkezdtek enni.

~*~

A lányok most már egymás mellett ültek, és kezdtek megbarátkozni egymással (főleg Nessa, és Lúthien), de Éamané a nagy érzelmi kitörése óta csak csendben volt. Lúthien és Nessa beszélgetett:
- Angrod néha teljesen túlfeszíti a húrt... az ember segíteni akar, és ez a hála... - morgott Lúthien.
- Néha tényleg teljesen kikel magából, - kezdte Nessa, de hangja kedvessé vált, és egyre csak a halandót nézte. - de... mindig kedves, vicces és jóké…, és szívesen segít másokon.
- Csak el ne olvadj. - sóhajtott Lúthien.
Nessa felocsúdott képzelgéséből, majd témát váltott.
- Tudod, Lúthien, tünde létedre igen nyitott vagy.
- Én ilyen vagyok, Nessa. Nem minden tünde olyan... tökéletes, mint aminek mondják magukat. Éamané az a tünde, aki nyugodt, és méltóságteljes... olyan megközelíthetetlen. Én pedig az ellentéte. Te pedig, Nessa...
- Na, halljuk... mit gondolsz rólam?- viccelődött a tünde.
- Olyan akarsz lenni, mint Éamané. Olyan, mint az anyád vagy az apád. Sőt, olyan is vagy. Kívülről ezt látom, de ahogy kicsit közelebbről is megismertelek... azt érzem, hogy nem lennél boldog örökre ilyen nyugalomban.
Nessa ismét Angrodot nézte.
- Nem is tudod, mennyire igazad van, Lúthien.