7. fejezet

És egy még furcsább éjjel

Ez a nap hamar eltelt. Még mielőtt mindenki aludni tért volna, Lúthien felkereste Nessát. Odaballagott a szobája ajtajához, és bekopogtatott. A kopogtatásra nem volt felelet, így hát lassan kinyitotta az ajtót, és bement. Nessa a szoba erkélyén állt, magányba burkolózva.
- Mit keresel itt? - szólalt meg a lány.
- Csak jöttem, hogy megmondjam, hogy Haldir teljesen jól van ...meg, hogy megnézzelek.
- Jól van? Remek. - mondta Nessa. - És most kérlek... hagyj magamra!
- Nem hagyhatom, hogy teljesen magadba zárkózz!
- Én nem zárkózom. - válaszolta higgadtan.
- Nem? Amióta én... - kezdte Lúthien, de hirtelen elhallgatott.
- Amióta te majdnem megölted Haldirt! Nem ezt akartad mondani?! - tört ki Nessa, és a lány felé fordult.
- Szóval bánt.
- Még csodálkozol?! Majdnem megölted a legjobb barátomat! A "majdnem férjemet!" - pampogott a tünde.
- Nem tehettem mást! Ha nem lépek közbe, akkor megöli Angrodot! Ezt akartad volna? Hogy a szerelmed meghaljon? - akadt ki Lúthien, és a nagy beszéd közben felállt.
- Nem. De... mégis... - Haldirnak semmi baja! És nekem köszönhetően Angrodnak sem! Hát nem látod, hogy mindezt, a Gyűrű teszi?! A legfontosabb, hogy elpusztítsuk! Minél előbb! Még mielőtt, mi is megismerkednénk a halál közeli élménnyel. Helyesbítek: én már megismertem. - Nessa megszeppenve állt. - Hát nem kívánom neked ezt az érzést. Félsz, hogy elveszíted azt, akit szeretsz, a barátaidat... úgy érzed, hogy nincs semmi, ami megmenthetne... hát nem kívánom neked ezt az érzést Lothlórien hercegnője Nessa. Mert tudom milyen érzés, ha egy hajszálon múlik az életed! Nessa odarohant a lányhoz, és megölelte.
- Sajnálom, hogy így viselkedtem. És köszönöm, hogy megmentetted Angrodot, és Haldirt. Nagyon köszönöm! Csak olyan furcsa, mert most már máshogy kell néznem Haldírra. Hiszen számomra még mindig csak egy jó barát, de neki én mást is jelentek, és nagyon megbántottam.
- Semmi gond. És tudod, hogy szívesen tettem. Mármint azt nem, amikor Haldirba dobtam a .... Mindegy. Te inkább keresd meg Angrodot. Azt hiszi, hogy már nem is olyan fontos neked!
- Te vagy a legjobb tünde akit ismerek! - mondta mosolyogva Nessa, és elindult Angrod szobája felé. Lúthien pedig a saját szobájába igyekezett, hogy rendesen kipihenhesse magát a holnapi útra.

Nessa Angrod szállásához indult, de még útközben találkoztak egymással. Nessa az ösvény egy kanyarában szinte belerohant Angrodba. Ennek következményeként a lány megbotlott és a férfi karjaiban kötött ki.
- Öhm… - kezdte a lány, és visszaállt saját lábaira.
- Én csak meg akartam köszönni, hogy nem hagytad, hogy megöljék Haldírt, és, hogy… a sok hibám ellenére is szeretsz engem.

- Óh Nessa! Tudnod kell, hogy akármit is teszek mindig mindent csakis érted csinálok. És örökké szeretni foglak akármi is történjen!- mondta a halandó, majd megfogta a lány kezét.
Percekig álltak így, és néztek egymás szemébe. Angrod számára természetfeletti volt az a hálás tekintet mellyel Nessa nézett vissza rá. Majd Gondor királya lassan maga felé húzta Lothlórien hercegnőjét, és megcsókolta.
- Mond csak, nem töltenéd ma az én szobámban az éjszakát? Hiszen még nem is jártál odafönt!- kérdezte pár perccel később a leány.
Angrod nem lett volna önmaga, ha nemet mond. Így lassan elindultak Lothlórien legmagasabb fája felé. Amikor odaértek Nessa megérintette a fatörzsét és mondott valamit tündéül. Ezután egy létra ereszkedett alá a magasból.
- Kövess!- mondta Nessa, de kisvártatva meggondolta magát.
- Vagyis inkább menj előre Te!
Angrod elmosolyodott, majd elkezdett mászni. Nemsokára fölértek egy fletre. Ott Nessa vette át a vezetést. Az emelet bal oldalára vezette a halandót, és egy titkos ajtót kinyitva a padlón levezette egy lépcsőn.
- Íme! Itt tartózkodom, hacsak időm engedi. Egyébként pedig büszke lehetsz magadra! Idáig még nem sok tünde jutott el idáig, ember pedig egy sem.
A férfi szeme elámult. A fal tulajdonképpen csak élő ágak fonatai voltak, a padló pedig ezüst, és halványlila volt. Ez a hely egyáltalán nem látszódott lentről, de onnan mindent lehetett látni. A csillagok ragyogtak az égen. Más világítás nem is volt. A szobában egy ágy, egy szekrény, egy asztal, és két szék volt csupán.
Nessa elégedetten figyelte a férfi tekintetét.
- Tetszik?- kérdezte.
- Hát Gondorban nincsenek ilyen helyek.
Nessa közben leült az ágyára, Angrod pedig mellé.
- Tudod, hogy akárkit választhatsz?- kérdezte a férfi.
- Igen.- felelte meglepődötten a lány.
- Nem is sejtettem, hogy… Miért választottál Te is engem? Mert én tudom miért Téged. De nem értem, hogy Te…
- Mert szeretlek!- hallgattatta el a férfit.
És Nessa átölelte Angrodot. Ilyennek még soha nem mutatta magát senki a lány előtt, és Angrod sem gondolt arra, hogy Nessa ennyire törékeny.
Nem is hitt a szemének, mikor a lány a szemébe nézett, mögötte pedig ragyogtak a csillagok. És ahogy bámulta a lány vihar-kék szemeit, valami megcsillant benne. Olyan volt mintha a viharban villámok szikrásztak volna. Megcsókolta a lányt, majd kezét a lány vállára tette, és elkezdte lefelé húzni, úgy hogy a lány halványlila ruhájának ujja is elkezdett lefelé csúszni. Angrod távolabb húzta magát a lánytól, és mikor az kinyitotta szemeit mélyen belenézett. Nem tudta a lány most is fog-e szólni, hogy ne tegye, de nem tette. Újra megcsókolta…
Másnap reggel mikor Nessa felébredt Angrod izmos felsőtestén pihent, ő már rég fent volt, és nézte, hogyan alszik a lány. A tegnap este történtek még ott lebegett szemük előtt. A lány fölemelte fejét és kedvese szemébe nézett. A férfi magabiztosan, és mosolyogva nézett vissza rá. Nessának fel kellett ismernie, hogy a férfi visszatért régi perverz önmagához.
- Jó reggelt!- mondta.
- Nekedis.- mondta mosolyogva, és fejét csóválva a lány.
Pirkadni kezdett a tünde felállt, a szekrényéhez lépett kivette egyik ruháját, majd felöltözött. Mikor befejezte Angrodra nézett. A férfi, csillogó tekintettel nézett vissza rá, de megértette neki is menni-e kell, véget ért a tegnap este. A lánynak még el kellett intéznie néhány dolgot az indulás előtt, ezért magára hagyta a készülődő férfit.
- Ha leértél keresd meg Legolast és Líndalt, és vegyétek fel a meleg ruhákat!
- Rendben.- bólintott Angrod.

Lassan felkelt a nap. Már mindnyájan készen álltak. Legolas még egy kicsit gyenge volt, de elég erős az induláshoz. Felvették jó meleg ruháikat, Angrod a ruháktól úgy nézett ki, mint egy tünde. Nessa csókkal üdvözölte szerelmét. Líndal Lúthienre nézett, de a lány csak elpirult.
Lassan elindultak. A menetelési sorrend a megszokott volt, nem is akartak változtatni rajta. Lúthien és Legolas a tegnapi események miatt nem tudott a másik szemébe nézni. Mind a ketten elhatározták magukban, hogy közös titkukat nem tudhatja meg senki. Így hát úgy viselkedtek, mint mindig.
Ahogy feljebb értek, a táj egyre havasabb, és hidegebb lett. Angrod odament Líndal mellé, és bizalmasan megszólalt:
- Figyelj Líndal... tegnap láttam egy különös dolgot...
- Mondd.
- Tudod.. tegnap, amikor elmentem Lúthienért... benyitottam az ajtón. És mit láttam?
- Mondd már.
- Lúthien és Legolas szorosan egymás mellett ült, és az arcuk is nagyon közel volt egymáshoz... Legolas meg akarta csókolni, és szerintem Lúthien nem is nagyon tiltakozott volna... persze amikor bementem Lúthien felpattant, és kiviharzott.
- Micsoda?! - kiáltott fel hangosan Líndal. Mindenki őt figyelte.
- És Legolas még kettesben akart maradni vele, de ugye Lúthien elment. - mondta Angrod.
- Tudtam! Úgy tudtam, hogy kettejük között van valami! - morgott a féltünde.
- Szerintem Lúthien szeret téged.... ezért állt fel, és rohant ki. Mert ha nem így lenne, akkor kiküldött volna a teremből. - jelentette ki büszkén a halandó.
- Sokat érek vele... de ha ez a Legolas a kezeim közé kerül, akkor én... - mondta mérgesen Líndal.
- Nyugodj meg. Egyszer minden jóra fordul... - paskolta meg a féltünde hátát Angrod, amikor felcsillanta a szeme - Lepd meg valamivel!
- Mégis mivel lephetném meg? - mondta lehajtott fejjel Líndal. - Hiszen annyira még nem is ismerem!
- Hát tudod a nők sok mindent szeretnek... találj ki valamit! - bíztatta Angrod, és visszaállt a helyére.
- Néha egy őszinte vallomás is elég. Nekem elhiheted!
- Kösz szépen. - morgott a féltünde, és gondolkozni kezdett. - Megvan! - kiáltott fel, és ő is visszament a sorba.

Ahogy egyre feljebb mentek, egyre hidegebb is lett. Jó szolgálatot tettek a Lothlórienben kapott ruhák. A hó is hevesebben esett, és a hegyekben minden jéggé fagyott, így az út veszélyessé és csúszóssá vált. Líndal vezetett, mert volt egy út, ami egyenesen Eregion-ba vezetett. Ezt az utat csak azok ismerhették, akik ott élnek. A táj teljesen fehér volt. Ahogy feljebb értek, már az orrukig sem láttak, olyan hevesen esett a hó. Hamar beesteledett, és mindenki nagyon elfáradt. Kerestek egy lapos szirtet, ahol éjszakázhatnának, de nem találtak.
- Ez egy barlang! - kiáltott föl Nessa. - Meghúzhatnánk magunkat éjszakára!
- Nem lehet! - válaszolta Líndal.
- És miért nem? - kérdezte mérgesen Éamané. - Nézz rájuk! - mutatott a többiekre. - Nagyon fáradtak! És Legolas meg Lúthien meg is sérült!
- Nem azért nem lehet, mert nem akarok, hanem azért, mert általában egy állat lakik benne! Nem akarom kockáztatni az életeteket! - vágott vissza a tünde, és tovább indult. - Gyertek tovább! Erre lesz egy barlang, ami teljesen biztos, hogy üres!
- És miért vagy benne olyan biztos?! - szólt bele megint Éamané.
- Csak azért, mert ennek a barlangnak alig van belseje. Az állatoknak nem nyújt meleget, csak tetőt ad a fejük fölé... Meg aztán mindig itt állunk meg pihenni... - felelte a féltünde.
Másztak tovább. Épp egy meredek hegyen másztak felfelé, amikor hirtelen Nessa elájult, és lefelé zuhant. Angrod az utolsó pillanatban fogta meg a kezét.
- Merre van már az a hely?! - kérdezte a halandó idegesen, és az ölébe húzta a lányt.
- Mindjárt odaérünk! - kiáltott Líndal. - Csak ezt a kis részt kell megmásznunk, és ott leszünk!

Megmászták a hegy peremét, és a hó leküzdése után valóban ott voltak. A hely nem is volt barlangnak nevezhető, mert nem volt belseje, és csak egy tető volt a talaj felett. A szirt, amin a pihenőhely volt, egyenesnek bizonyult, így nem kellett tartaniuk attól, hogy lezuhannak. Mindent fehérség borított, az orrukig sem tudtak ellátni. A szél tombolt körülöttük, nagyon hideg volt. Líndal a magukkal hozott fákból próbált tüzet gyújtani, de a szél miatt nem lehetett.
- Máshogyan kell melegednünk! - jelentette ki Líndal.
Mellette Lúthien teljesen ellilult szájjal szólalt meg.
- Akkor ho... hogyan fogunk? - kérdezte vacogva a lány.
Líndal elővett egy takarót, szorosan odabújt a lány mellé, átölelte.
- Hé Líndal... nem most kellene... - tette hozzá a megjegyzést Angrod.
- Nem Angrod! Ezt kell tennünk, hogy melegen tartsuk egymást. De nem szabad aludnunk! Soha sem szabad elaludni! Figyeljetek a másikra. - mondta a féltünde, és még jobban átölelte a tündét. Legolas megráncolta a szemöldökét, de aztán ugyanazt tette, amit Líndal mondott. Átölelte Éamanét, és betakarta magukat. Közben Nessa lassan magához tért, és látta, hogy Líndal mit csinál.
- Na most tényleg melegíts fel Angrod! - jelentette ki a lány, és szerelmével leültek egy kevésbé havas helyre.
- Téged bármikor! - tette hozzá a halandó, és ő is úgy tett, mint a többiek.
Közben a helyzet nagyon veszélyessé vált. Lúthien egyre jobban kezdett elálmosodni. Líndal csak beszélt hozzá.
- Lehet, hogy nem ez a legjobb alkalom a szerelmi vallomáshoz, de... bevallom, hogy szere..szeretlek. Annyira szeretlek, hogy a testem melegével tartalak életben...
- Aha... - felelte halkan a lány. - Én is szeretlek...
- Tényleg? - lepődött meg Líndal.
- Ne... nem most mondtam? - válaszolta vacogva. Líndal megfogta a kezét, és dörzsölni kezdte.
- Örülök... de Lúthien... nem szabad elaludnod... hallod? Küzdj a hideg ellen!
Lúthien bólintott, és a mellettük levő Angrodra, és Nessára nézett. Mind a ketten lehunyt szemekkel ültek.
- Líndal! Azonnal csinálj valamit! - élénkült fel a tünde, és kilökte a takaró alól a férfit. Líndal morgott egyet, de odasietett Angrodékhoz, hogy el ne aludjanak. Lúthien odatekintett Legolasra is, de Éamané kézben tartotta a dolgokat.
- Hé Angrod! Nessa! - rázta fel őket a féltünde. - Nem szabad elaludnotok!
Angrod nem reagált. Nessa kinyitotta a szemeit. Líndal odament közel a halandóhoz, és a fülébe ordított.
- Mi van te perverz halandó, ennyi tartás sincs benned?!
Angrod azonnal felriadt.
- Mi? - kérdezte kábán Gondor királya.
- Nessa, kösd le. De valami érdekes dologgal! - adta ki a parancsot Líndal.
A lány bólintott, és egy határozott mozdulattal megcsókolta a halandót. Angrodnak azonnal kinyíltak a szemei ( meg persze be is csukódtak).
Líndal odament Legolashoz, és látta, hogy már nagyon kába.
- Éamané... csinálnod kellene valamit vele...
- Igen? És mit? Beszélek hozzá, de csak hümmög... - mondta felháborodva a tünde.
- Javaslom Nessa módszerét....
Éamané a lányra nézett.
- Ha ez leköti.. - egyezett bele a tünde lány, és megcsókolta a férfit. Legolas is hamar felébredt.
Líndal nagy beleéléssel ment vissza Lúthien mellé, a takaró alá. Sunyin nézett a lányra.
- Nem. Te nem akarsz elaludni, úgyhogy csak maradj nyugton! - válaszolt már előre Lúthien.
- De..
- Líndal, te már sokszor átvészelted ezt a kis időt csók nélkül is! Nem.
Líndal csalódottan fordult el.
- De... ugye nem akarod, hogy megfagyjak?! - morgott a tünde. A férfi odabújt a lányhoz, és szorosan átölelte.
Be kellet látnia, hogy csók nélkül marad ma. Bezzeg a többiek...