Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer jó messze, egy távoli bolygón egy hiperintelligens faj. A kuglik. Ez az embernél sok milliószor intelligensebb faj sok ezer millió évvel ezelőtt talált egy bolygót, ahol életet fedeztek fel. ( Szeretném felkérni minden irodalom tanárt, hogy fejtsék meg vajon mire gondolok, miközben a hiperintelligens kugli fajról írok. De arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kuglikról szerzett információkat nem egyedül szereztem. Egy barátom segített a kutatásokban és egy harmadik nyelvész barátunkkal kutattuk a kugli nyelv sajátosságait. Így megtudtuk, hogy kugliul azt, hogy nyögök úgy mondják: Iszim Puláh. És azt, hogy menjél, rúgom a labdát azt úgy, hogy Mennyéééé. De ezt egy elmagyarosodott kugli alapján alapoztuk meg tehát lehet,hogy ez mind nem igaz. Csak találgathatunk.) A kuglik eljöttek a Földre. Még csak dinoszauruszok éltek itt. A tudomány nagyon melléfogott, mikor a dinoszauruszok kihalásának okát találgatták. A kuglik elhatározták, hogy létrehoznak egy fajt, amely minimálisan is, de megközelítheti az ő intelligencia szintjüket. Így hát kiírtották a dínókat. A meteorit elmélet közel áll az igazsághoz, de igaziból az történt, hogy a kuglik egy űrhajóbombát küldtek a Földre. Szörnyű pusztító fegyver. Olyan vegyi pusztító anyag volt rajta, amely csak a dinoszauruszokra volt veszélyes.

Ezután kísérletezni kezdtek a majmokkal. Kialakították az embert. De nem lett tökéletes. Az emberek tele voltak hatalomvággyal és pusztító ösztönökkel. Ez ellen nem tudtak mit tenni, kiírthatatlan volt az emberekből. Nem tudták befejezni az emberek kialakítását, mert az emberek lázadoztak. Habár még semmi eszük nem volt harcba szálltak a kuglikkal. Elszöktek. Barlangokban bújkáltak és kitaláltak egy csomó kugli szintű lényt, amiket később Isteneknek neveztek el. Hozzájuk imádkoztak és reménykedtek, hogy ha imádkoznak akkor jobb lesz a sorsuk. Ez elég szánalmas. De így több önbizalmuk volt. Megrohanták a kuglikat lándzsákkal, meg ahhoz hasonló kezdetleges fegyverekkel. A kuglik nem voltak felkészülve arra, hogy az emberek támadják őket. Nem voltak fegyvereik. A kugli faj fizikailag elég gyenge tehát az emberek könnyen legyőzték őket. Nem volt jó a többet ésszel, mint erővel elv. Az emberek eszén nem tudtak túljárni, mivel még nem volt nekik. Az emberek könnyen nyertek. Aztán kitaláltak egy jó játékot, illetve nem játék volt. Úgy kínozták a kuglikat, hogy megkötve felállították őket, aztán kőtömböket gurítottak feléjük. Ez a hagyomány máig fentmaradt. A kuglik úgy döntöttek sorsukra hagyják az embereket. Elmenekültek. Az emberek további történetét lásd: történelem könyvek. És többet megtudhatsz róla a töri órákon.

A kuglik sok ezer év múltán visszatértek a Földre. Látták, hogy az emberek mennyiféle ostobaságot hisznek. Különböző isteneket meg miegymást. Egyiknek sem volt semmi értelme. De a kuglik átlátták, hogy az embereknek szükségük van ezekre. De azt meg akarták akadályozni, hogy emiatt gyilkolásszák egymást. Küldtek egy prófétát, aki csinál egy vallást, hogy mindenki ugyanazt a hülyeséget higgye. Tehát Jézus is egy kugli volt. Kugli eszközökkel járt a vízen és csinált minden csodát. Meg tudott mindenkit gyógyítani, hiszen a kugliknak ez nem jelent gondot. Így alakult ki a kereszténység. De az emberek őt is megölték. És most 13 éve a kuglik újabb prófétát küldtek az emberekhez. Méghozzá Magyarországra. Sose árulta el kugli nevét. Őt Kuglinak hívták. Ember szülőkhöz került. Vadas Norbertnek hívták a szülei és a barátai, amíg rá nem jöttek, hogy ő egy kugli.(szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy a regényben szereplő dolgok a képzelet szüleményei. Ha valaki felfedez bármiféle hasonlóságot valós emberek, illetve más fogalmak között akkor az a véletlen műve.) Már kisgyermekként kitűnt a többiek közül a bölcsödében és az óvodában. De az óvodában a szülei rájöttek, hogy a gyerek túl okos ezért 4 hosszú évre bezárták egy gumiszobába, hogy ne tudjon információhoz jutni. De még ott is nőtt az intelligenciája. Megtanulta a gumi kémiai, fizikai, biológiai és mindenféle összetételét. De összességében a gumiszoba fogság elérte célját. Kugli visszamaradt a fejlődésben. De 5.es korában elment a Kossuth Lajos Gimnáziumba. Amint kiszabadult egyből elkezdte halmozni az információkat. Zseni gyerekként tartották számon, de ő nem az volt, ő kugli volt. De QQRIQ azaz a rendező kedvencének eszén nem tudott túljárni. Ő rájött, hogy egy ember nem lehet ilyen hiperintelligens. És legfőképpen nem lehet nála okosabb. Ő és Ben Joe kutatásokat végeztek. Majd nyelvész barátjuk, Bunkó Paraszt Szőke Brazil segítségével sok kugli kifejezést gyűjtöttek. Kugli feladata összehozni az embereket a kuglikkal. Ehhez az első, megalkotni az első kugli-magyar szótárat. Ezt Kugli már megcsinálta. Hihetetlen teljesítmény, de ez sajnos nem mentette meg. Egyszer focizás közben érte a végzet. Bunkó Paraszt Szőke Brazil ketté köpte, aztán Ben Joe ölte meg. Ezzel a tettel az emberek kihúzták a gyufát a kugliknál. A kuglik inváziót akarnak.

Megszavazták a kugli népszavazáson és hatalmas fölénnyel nyert az igen. A kuglik támadnak. Az apró kis kuglik beszálltak az űrhajókba. Mindegyiknél volt egy lézerpuska. Ahogy az első vonalak megindultak félelmetes látvány volt. Majd kétszáz űrhajó száguld fénysebességgel a Föld felé. És abban a pillanatban mikor Tökéletes Richard elhalálozott, mert Lilla hülyén rávigyorgott becsapódott az első hajó és ezzel elkezdődött a Kuglik támadása. Sorban utána jött a többi is. Egymás után értek földet az űrhajók. A kuglik azonnal kiszálltak és megindították a pusztítást. Mindenkire lőttek, nem nézték, hogy civil-e vagy nem, nő vagy gyerek, semmit. Illetve csak civilre lőttek, mert csak civil volt ott, ahol leszálltak. Az emberek fejvesztve rohantak, sikoltoztak, agyontaposták egymást, holtan estek össze, stb., stb., stb.….

Bettináék is futottak. Már nagyon közel volt hozzájuk a pusztítás. Féltek, hogy lesújt rájuk a rettegett Szerelmi huszonhatszög és ők is, mint sok társuk elhaláloznak. Már nem törődtek semmi mással, csak azzal, hogy mentsék az életük. Bettina megbotlott. A többiek természetesen nem várták meg. Ők csak akkor olyan jó barátok, ha egy haldokló srácról kell perverz, ostoba gondolatokat megosztaniuk egymással.

Körbenézett. Látta minden ember arcán a halálfélelmet. Barátait már nem látta. Elgondolkodott vajon, mit tudnának tenni ezek ellen a számára mindaddig ismeretlen élőlények ellen. Miközben ezen rágódott lemaradt a többi embertől ugyanis egy helyben állt. Észrevett egy nőt akit valószínűleg agyontapostak. Odament segíteni, de már késő volt. Meghalt. Szirénát hallott, tehát megérkeztek a rendőrök és mostantól lesz valamiféle ellenállás. De vajon a rendőrök mit tudnak tenni a kuglik ellen. Nem álldogálhatott tovább egyhelyben ugyanis ekkor tőle alig tíz méterre szétrobbant egy tízemeletes ház. A darabjai szanaszét hullottak. Nagyon gyorsan reagált, beugrott egy másik ház mögé. Így megúszta. Sok embertársa azonban nem volt ilyen szerencsés. A hatalmas kőtömbök nagyon messzire is elrepültek huszonhatosával gyilkolva az embereket.

Olyan volt, mintha lelassult volna az idő. Látta a rengeteg halottat, már ahol lehetett látni a hatalmas porfelhőktől, amiket a ház szétrobbantása okozott. Érezte a levegőbe a döbbenetet. Ahogy az anyák észreveszik, hogy gyermekük nincs velük és a tömeggel. Az elkeseredést, ahogy a sorsára hagyott sérültek kértek segítséget, de már nem is volt kitől. Pedig ezek az emberek ugyanúgy, mint mi – gondolta- pár perce még élték a mindennapjaikat. Veszekedtek, hogy ki vigye ki a szemetet, azt kérdezték mi lesz vacsorára és éppen végignézték, ahogy valaki meghal, mert rávigyorogtak. Ennek a sok boldog embernek pár perc alatt tönkrement az élete.

Ekkor meghallotta a közeledő kuglikat. Nem volt ötlete egészen addig míg be nem nyúlt a zsebébe. Ott volt egy azok közül miket a lázadók adtak nekik, hogy segítsenek a birodalom ellen. Bettina még sosem használt ilyet, ott volt a kezében egy aranyat érő ezüstgolyó. És amint meglátta az úttest közepén elmenetelni a kuglikat döntött. Nem húzza meg magát, mint ahogy sokan tennék, nem próbál meg elbújni, hanem megpróbál bosszút állni az embereken. Behajította a kuglik közé és rohanni kezdett. Tudta, hogy ha nem ölte meg minden akkor elég nagy bajban van ugyanis nem volt más fegyvere. De az aranyat érő ezüstgolyó nagyon hatékony fegyver. Az összes kugli, akik ott voltak meghalt.

-          Szép dobás. – öt gyerek állt ott. Gusztustalan, Ben Joe, Xer, Kukesz és QQRIQ.

-          Hogy kerültök ide?

-          Találkoztunk Eszmeraldáékkal és ős felvázolták mi a helyzet. – mondta mosolyogva QQRIQ.

-          Gondoltuk el tudod intézni őket egyedül is. – mondta Kukesz, akin látszott, hogy elégedett Bettinával.

-          Hát végül is egyértelmű volt.

-          Ja. Ragadhatott rád valami.

-          És a többiek, hogy vannak?

-          Remekül.

-          Akkor keressük meg őket.

-          Jó. De nem haragszol rájuk, amiért itt hagytak?

-          Hát. Nem tudom. Én is biztos itt hagytam volna őket. Nagy volt a kavarodás, meg minden. Lehet, hogy észre se vették, hogy lemaradtam.

-          Te jó ember vagy. – mondta QQRIQ.

-          Kösz.

-          És elindultak, hogy megkeressék a többi ember. Azokat, akik mindenkit sorsukra hagytak, hogy mentsék magukat.

-          Tudod mik voltak ezek?

-          Nem.

-          Kuglik.

-          Azok mik?

-          Hát ilyen másik bolygón élő élőlények, akik sokkal okosabbak mint mi. Nem tudom miért támadhattak, de biztos van köze a legutóbbi focizásunkhoz, amikor Ben Joeék megredukálták kuglit, majd négyzetre emelték. De gondolom most jöttek kiszippantani az agyunkat az orrunkon keresztül.

-          Ja aztán megeszik a szívünk. – egészítette ki Kukesz QQRIQ szép kerek történetét.

-          Úgyhogy most már nem csak Voldemort akar megölni minket. – emlékeztette a társaságot Gusztustalan másik halálos ellenségükre.

-          Kösz. Ettől most jobb kedvem lett.

-          Naa. Ne veszekedjetek. A birodalommal is elbántunk. – próbált lelket önteni Bettina a társaiba.

-          Igaz.

-          Megérkeztek. Eszmeralda, Jó Ikertestvér, Gonosz Ikertestvér, Lilla, Dóra és Ribanc odarohantak és gratuláltak, mikor elmondta,hogy mi irtott egy zászlóalj kuglit.

-          Ügyes vagy. Figyeljetek! Azt mondják nem csak itt volt kuglitámadás. Szerte a világon nagyon sok helyen. A NATO már gyűjti seregeit, hogy felvegye velük a harcot, de nem tudnak semmit róluk. És hát amiket láttunk gondolom ti is úgy gondoljátok nincs túl sok esélyünk.

-          Nem az a lényeg. Harcolni fogunk. Ugye? – kérdezte QQRIQ.

-          Persze. – jelentette ki Bettina. – Itt a tökéletes fegyver ellenük.

-          Te tudtad használni az aranyat érő ezüstgolyót? – álmélkodott Xer.

-          Hát nem valami bonyolult. – tudod csak el kell dobni.

-          Hát de még senki más nem használta rajtunk kívül.

-          Tudod Xernek elég bonyolult.

-          Bettina rámosolygott QQRIQra. Együtt röhögtek Xer hülyeségein. Milyen romantikus. Ekkor azonban Gusztustalan megkérdezte Xertől, hogy azt szereti-e ha beletérdelnek a háta közepébe és eközben természetesen beletérdelt a háta közepébe. Úgyhogy ezután már mindenki ezen nevetett. Gusztustalan nagy bánatára nemleges válasz érkezett. Xer szemmel láthatólag nem szerette ezt. QQRIQ észrevett valamit elég messze az égen. Már sötét volt, ezért elég feltűnő egy zölden világító halálfej aminek kilóg a kígyónyelve. Tudta mi az. A sötét jegy, Voldemort sötét jegye, amit akkor küld fel, ha megölt valakit. Eltűnődött vajon kit ölhetett meg és azon, hogy mi vár még rá. Tudta eddig is, hogy Voldemort meg akarja ölni, ugyanis megtámadta egyszer Kukesszel, de most már itt voltak a kuglik is. Eltökélte, hogy harcolni fog ezek ellen. Nem tudta még, hogyan, de meg fogja próbálni. Igaza volt Dumbledornak, ő a rendező kedvence és bár semmi erőt nem érzett magában biztos volt benne, hogy nem fog soha beállni a menekülő tömeg közé.

Pár nap múlva Ben Joe és QQRIQ beszéltek fontos emberekkel és elmondtak mindent, amit csak tudtak a kuglikról. Mind a két szót, amit ismertek. Az aranyat érő ezüstgolyót is szabadalmaztatták. Az embereknek volt esélyük a kuglik ellen és így elkezdődött egy véres, az emberiség sorsát befolyásoló, elkeseredett háború, amiben az emberek a végsőkig fognak harcolni, mert nincs hová menekülniük, ha a kuglik nyernek akkor kihalnak.         

Egyszer, egy verőfényes hétfő reggelen Gusztustalan, Ben Joe, Xer, Kukesz és QQRIQ éppen iskolába ballagtak, hogy részt vegyenek néhány tanítási órán a még megmaradt osztálytársaikkal. Ahogy a bolt előtt elhaladtak Xer bement, hogy vegyen magának egy csokit. QQRIQ bement vele melegedni. Eközben Gusztustalan kiötlött egy remek tréfát. Elhatározta, hogy mikor kijönnek megdobja Xert egy almával, amit már rég a kezében szorongatott. Mikor kijöttek Gusztustalan akcióba lendült. Elhajította az almát, ám megmagyarázhatatlan okból, sokak szerint egyszerűen csak Gusztustalan volt béna, nem Xert találta el, hanem egy arra járó lányt. Nagy röhögés vette kezdetét. Gusztustalan gyorsan eltűnt és el is pirult. Tett egy kis kört az emberek közt majd azt mondta: Bocs. És közben fulladozott a röhögéstől. A lány és a barátnője csak annyit mondott: Hülyék. Mentek tovább az iskolába és elég jó hangulatban voltak. Állandóan kérdezgették Gusztustalant, hogy nem akarja-e az épp szembe jövő embereket izomból megdobni egy almával. Beértek az iskolába. Az osztály létszáma már nem érte el a tizet. Mindenki ott volt. Számtekórájuk volt. A terem előtt álltak. Ez egy új tantárgy volt, eddig még nem tanultak ilyet. A tanárról, aki tanítja már nagyon sokat hallottak. Hidegvérű gyilkos, gyerekevő vérszomjas szörnyeteg és még számtalan bizalomgerjesztő elnevezéssel illették azok, akiket már tanított. Éppen mesélték a többieknek Gusztustalan hőstettét, mikor megérkezett. A Sötét Nagyúr. Bizony, ő volt az, maga a Sötét Nagyúr, közismertebb nevén Voldemort. Bementek a terembe. A gyerekek először nem ismerték fel, csak azt látták, hogy ő a Sötét Nagyúr. Ugyanis a kitűzőjére ki volt írva nagy fekete betűkkel: A Sötét Nagyúr. De mikor beértek a terembe QQRIQ egyből felismerte. Körbenézett és azt látta, hogy társai még a táskájukkal bíbelődnek. Megint ránézett Voldemortra és találkozott tekintetük. Voldemort is egyből felismerte. QQRIQ ösztönösen azt tette amihez a legjobban értett: felkapott egy széket és izomból hozzávágta. Voldemortot ledöntötte a lábáról. A többiek is egyből kapcsoltak és mind ki tudtak menekülni. Megint megmenekültek A Sötét Nagyúr elől.

-          Szép dobás volt. – dicsért Gusztustalan.   

-          Kösz.

-          Az utcán álltak, nem tudták, mit kéne tenniük. Egyedül érezték magukat. Nem tudtak kitől segítséget kérni.

-          Szerintem menjünk a játszótérre és ugráljunk ki a hintából. – javasolta Kukesz.

-          Remek ötlet, menjünk. – és elmentek a játszótérre. Ott egész jól érezték magukat mindaddig, amíg nem támadták meg őket a kuglik. Hatan voltak. Elkezdtek lőni rájuk, de nem találták el őket. Egy kis fa mögött kuporogtak, mint a rajzfilmekben, amikor a csávó elbújik egy ilyen két centis fa mögött.

-          Kinél van aranyat érő ezüstgolyó?

-          Nálam nincs.

-          Nálam se.

-          Nincs senkinél.

-          A picsába.

-          Akkor most mit tegyünk?

-          Nem tudom.

-          QQRIQ körbenézett. Kötelességének érezte, hogy ő, mint a rendező kedvence kimentse társait a slamasztikából. Nála volt kedvenc szakadt papucsa.

-          Gusztustalan! Egyel elbírsz?

-          Alap.

-          Akkor izé. Kukesz, Ben Joe! Fogjátok meg Xert és használjátok fegyverként.

-          Kukesz és Ben Joe megfogták két oldalról Xert és faltörő kosként használták. Kiugrottak a fa mögül. QQRIQ elhajította a szakadt papucsot. AZ elvitt két kuglit és megölte őket. Gusztustalan egyet ledobott almával, egyet megfojtott. Xerrel is leütöttek kettőt, de egy maradt. Az lőtt rájuk. Vicsorított, ahogy a kuglik mindig szoktak felizgatott állapotban. Ám náluk már az írás, evés, telefonon játszás is annak számít. Közben magában motyogott valamit. Ez volt a vadászmágia. Varázsolni akart, hogy sikeresebb legyen a vadászat, mint az ősember. A kuglik isteneihez imádkozott, habár ők azt már sokmilliószor bebizonyították, hogy nincs ilyen. Épp melléjük lőtt egyet, mikor QQRIQ szakadt papucsa visszarepült, mint egy frizbi. Azonnal a kuglihoz vágta, aminek kifröccsent az agya.

-          Hát ez durva nap volt.

-          Az.

-          Szerintem keressük meg Bettináékat. – mondta QQRIQ.

-          Ilyenkor a parkba szoktak berúgni. – emlékeztette a többieket Kukesz.

-          Akkor irány a park. – mondta Ben Joe hihetetlenül kihangsúlyozva mindkét szót, nagyon odakoncentrált a szövegére, pedig ez is csak ilyen teljesen jelentéktelen szöveg. Mindenképpen bizonyítani akart a rendezőnek.

Elmentek a parkba és tényleg ott voltak. És tényleg ott voltak mind a négyen. Gonosz Ikertestvér éppen egy kisgyereket kergetett. Meg akarta enni a szívét. Elmondták mi történt velük. Bettina nagyon megrémült, már teljesen elfeledkezett Voldemortról.

-          Nézzétek, ott van Szandi! – kiáltotta Xer. – Szija Szandi.

A többiek is odanéztek. Szandi sötét tekintettel közeledett feléjük. Ő a fiúk osztálytársa volt.

- Az én nevem mostantól Szenya Szandra. – jelentette ki.

- Miért?

- Hát tudjátok a mai számtek órán… őő. – ekkor elővette varázspálcáját és QQRIQ mellkasára célzott.

- Ezt nem teheted! Legjobb jóbarátok vagyunk.

- Hát igazad van. – azzal leeresztette pálcáját. Ő és QQRIQ mélyen egymás szemébe néztek. QQRIQ észrevette, hogy megváltozott tekintete. Sokkal sötétebb lett. Úgy érezte van a nézésében valami gyűlölködés vagy valami hasonló.

- Azt hitted megölnélek? – kérdezte mosolyogva.

- Hát nem igazán, de azért kicsit megijesztettél.

- Hallottátok, hogy a kuglik leigázták Berlint? Ott kialakítottak egy bázist. És most a NATO próbálja visszafoglalni. Erre keresnek önkénteseket. Én már jelentkeztem, ti nem akartok jönni?

- Te? Hogyhogy?

- Hát tudod én se kedvelem a kuglikat.

- És mióta van varázspálcád?

- Tegnap óta. Vettem egyet. És tudok vele egy két dolgot varázsolni.

-          Ügyes vagy.

-          Na akkor jöttök?

-          Aha, asszem. Megyünk?

-          Menjünk. – döntött Kukesz.

-          Oké akkor gyertek velem.

- És követték Szandit egy helyre, ahol tényleg tudtak jelentkezni egy önkéntes csapatba. Gyártottak egy csomó aranyat érő ezüstgolyót és aztán támadtak.

-          És mi van azzal, hogy téged Szenya Szandrának kell hívni?

-          Ugyan. Az csak vicc volt.

-          Oké.

Berlin határánál volt egy őrtorony. Azt Gusztustalan ledobta egy aranyat érő ezüstgolyóval. A bent lévő kuglik mind meghaltak. Behatoltak a városba, de ott olyan ellenállásba ütköztek, amilyenre nem számítottak. Legalább ezer kugli rohant feléjük ők meg csak pár százan voltak. Mindenki bebújt valami mögé. Akik a fák mögé bújtak azok rosszul jártak, mert azokat a kuglik szétlőtték. Mindenki dobálta az aranyat érő ezüstgolyókat, amivel alaposan meggyengítették a kuglikat, de azok csak jöttek és jöttek. Mind vicsorított, szörnyű látvány volt. Az öt fiú, Bettina, Eszmeralda, Jó és Gonosz és Szandi egy kerítésfal mögött kuporogtak. Egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy egy nagy ház, legalább 20 emeletes, atomjaira robban. Hát igen a kuglik hadászati technikái. Nem csak vicsorítani tudtak, hanem mindent szétrobbantani is. A tíz gyerek ekkor megindult egy házat megkerülve a kuglik háta mögé. Az emberek részéről ez a szóródási taktika jó ötlet volt, mert így a kuglik nem tudják egyszerre megölni őket egy ház szétrobbantásával. De viszont az előző házas akcióval rengeteg embert megöltek. Volt a városban egy atomerőmű. Azt kellett az embereknek szétrobbantani ahhoz, hogy a kuglikat kiirtsák a városból. A gyerekek efelé az erőmű felé igyekeztek. Volt náluk egy-két időzíthető bomba. Már két házat megkerültek, teljesen eltávolodtak a nagy harctól. Már azt sem tudták, hogy van-e még egyáltalán harc. Vagy a kuglik már meg is öltek mindenkit. Ha így van akkor elég nagy bajban vannak. De bíztak társaikban. És ekkor bebizonyosodott, hogy van még csata: a levegőbe repülte egy újabb hatalmas ház. A tíz gyerek útját ekkor elállta egy csapat kugli. Kilencen eldobták a maguk ezüstgolyóit. A Jó Ikertestvér nem akart megölni egy kuglit se. Kilenc aranyat érő ezüstgolyó hatalmas pusztítást tud végezni. Mindössze egy kugli élte túl. Az elkezdett futni. A kuglik nem túl hősiesek. A Gonosz Ikertestvér utána rohant és pár másodperccel később Bettina hallotta a kugli megkínzott üvöltését és látta a magasba felrepülő testrészeit. Gonosz Iker nagyon elégedett fejjel jött vissza.

-          Megettem a szívét. – mondta vigyorogva és böfögött egy jóízűt. Tovább mentek. Egyszer csak megálltak. Szandi mondta, hogy úgy érzi figyelik. Megfordultak és ott állt egy kugli. Messze tőlük egy ház tetején. Egy mesterlövész volt. Egyszer csak hallanak egy halk ooht majd egy tompa puffanást, megfordultak és látták, hogy a Jó Ikertestvér holtan esett össze. Így ért véget szegény jóságos élete.

-          NEEEEEEEEE. – üvöltötte Bettina. Nem tudta elhinni, hogy már megint meghalt egy barátja. Eközben Szandi felemelte pálcát tartó kezét és ennyit mondott: Adava Kedavra. A kugli a távolban meghalt.

-          Gyerünk tovább! – mondta ezután. - Fel kell robbantanunk a kuglikat. – és mentek is tovább. Hamarosan meglátták az atomerőművet. Legalább száz kugli állt körülötte.

-          Meg kell ölnünk mindet.

-          Ok. – azzal Gonosz megindult és el kezdte hajigálni az aranyat érő ezüstgolyókat. A többiek követték. Rengetek kugli halt meg pillanatok alatt. Szandi pálcájából csak úgy lövelltek ki a sugarak. QQRIQ éppen tíz kuglit ölt meg egy dobással, amikor rendesen megrémültek. A Gonosz Ikertestvér is holtan esett össze. Ezek a kuglik mikre lehetnek képesek, ha még Gonosz Ikertestvért is meg tudták ölni. És a régi nagy ötösből már csak ketten maradtak. Féllábú Katalin, Jó Ikertestvér és Gonosz Ikertestvér mind meghaltak. De hát ennyit ér az élet. Egy másodpercig mintha megállt volna az egész világ. Aztán újra belevetette magát mindenki a küzdelembe. Szandi éppen szétrobbantotta egy kugli fejét, amikor megérkezett a felmentő sereg. Körül-belül húsz ember érkezett futva. Ők is elkezdték dobálni az aranyat érő ezüstgolyókat. Megölték a kuglikat.

-          Állítsuk be a bombákat! – és mikor ezzel megvoltak Eszmeralda hívta Lució Maravellt, aki el teleportált onnan minden élő embert és a kuglik szétrobbantak. Az emberek csatát nyertek, Bettina mégis rettenetesen szomorú volt. Két barátja esett el a harcban.

A következő heteik, hónapjaik így teltek. Harcok, vereségek, győzelmek, szomorúság, barátok elvesztése, stb. stb. stb. Három év telt el. Ebben a három évben nem sok örömet találtak maguknak a főhőseink. Bettina már elmúlt 14 éves. Gusztustalan, Beb Joe, Xer, Kukesz és QQRIQ már 15 is elmúlt. Valamennyit komolyodtak ebben a keserves három évben, de igazából még mindig megmaradtak idióta hülyegyerekeknek. Elérkeztünk a legendás 26. oldalra. Bettina és Eszmeralda éppen az iskolában igyekeztek nem elkésni az óráról, amikor szembe jött velük Maríííja Delosz Ólusz E Zungresz Igrández (vagy már nem tudom hogy írtam régen a nevét). Ő is sokat változott. Még mindig jó segge volt. Éppen két fiú pitizett neki két oldalról. Kekszet dobált nekik. Bettina visszaemlékezett, de nem jutott eszébe olyan kép, amiben Marííja a kuglik ellen harcol.

- Hol voltál, amikor szükségünk lett volna rád? – kérdezte. Már nem idegesítették a pitiző fiúk. Kinőtte eme féltékenységi hibáját.

- A tengerparton feküdtem, miközben ezek legyeztek és szőlővel etettek és nyilvánosan megalázkodtak.

- Egészségedre. De most takarodj innen! Szánalmas vagy.

- Hogy merészelsz engem sértegetni? Kapjátok el. – a két fiú egyből talpra állt és el akarták kapni Bettinát a két karjánál fogva, de ő előkapott egy aranyat érő ezüstgolyót.

- Biztos hogy ezt akarjátok?

- Nem.

- Akkor jó.

Azzal elmentek, beültek egy matekórára, ami még mindig olyan röhejesen unalmas volt, mint szokott. Bettina már egyetlen osztálytársát se ismerte. Az elmúlt három évben szinte teljesen kicserélődtek az emberek. Annyian haltak meg és persze nekem, mint rendezőnek kötelességem mindig újabbakat kitalálni. Eszmeralda mellett ült és csak őt ismerte az osztályból. A kuglik pusztításának köszönhetően lecsökkent az osztály létszáma is. Már csak 476an voltak. Néha-néha megzavarta a matekórát egy-egy hatalmas robbanás. Ilyenkor mindenki tudta, hogy a kuglik robbantottak szét valamit és mindenki reménykedett, hogy nem az ő rokonai haltak meg a robbanásban.

Gusztustalan, Ben Joe, Xer, Kukesz és QQRIQ-nak sem volt érdekesebb a sulis élete. Bár még mindig csinálnak hülyeségeket és még mindig egész jól tudják érezni magukat, nyomasztóbb úgy suliba járni, hogy egyik nap még együtt nevetsz és beszélgetsz valakivel, másnap meg már nem jön suliba, mert meghalt. Aznap viszont olyan történt, ami addig még soha. A kuglik megtámadták az iskolát. Felvették a küzdelmet a lázadókkal, akik még a birodalomtól szerezték meg az iskolát és azóta is ott dekkolnak. QQRIQ és Gusztustalan éppen két széket dobál izomból egymásnak, amikor még a két szék hatalmas robajánál is hatalmasabb robajra