Egy érdekes éjszaka és annak következményei

2007. július 16. A kviddicspálya szélén 9:27

Ma van a tábor utolsó napja:-( Na, de ne szomorkodjunk! Leírom mi volt tegnap este.
Mi voltunk az első csapat, akik elindultak az akadályversenyre. Az első feladatnál egy
"csapatkiáltás"-t kellett kitalálnunk. A mienk így hangzott:
"Kviddicsezni nagyon jó
Kedvenc labdánk a gurkó
Minden meccset megnyerünk
Mert a házkupa kell nekünk!!!"
Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a a csapatnevünk: "Kviddicsezők"
1. feladat letudva. Max. pontot kaptunk rá. Mentünk tovább a 2. akadályhoz.
Ott az volt a feladat, hogy 1 perc alatt minél több varázsigét mondjunk.
- Elkészülni, vigyázz, rajt!
- Wingardium Leviosa, Lumos, Reparo, Invito -hirtelen ennyi jutott eszembe.
- Feraverto. -by Nevill.
- Crucio, Imperio, Avada Kedavra. -ezek a szavak természetesen Draco Malfoytól származtak.
- Hát végül is ez is elfogadható. – szólt McGalagony.
- Sectusempra. - vágta rá Harry.
- Stupor. – kiáltotta Luna.
- Expecto Patronum. – szólt Ginny.
Végül 33 varézsigét gyűjtöttünk össze. A következő feladat a kviddicspályán volt. Megadott távolságból kellett beletalálni a kviddicskarikákba. (Megjegyzem, ami sötétben elég nehéz volt.)
A többi feladat elég uncsi volt, ezért le sem írom. Inkább azt írom ami utána történt. Mivel mi indultunk el a leghamarabb, így mi értünk vissza legelőbb.
A fiúk Neville-re bízták a faházuk kulcsát, de félt, hogy elhagyná, ezért odaadta Colin-nak. De Colin nem a mi csapatunkban van, és ők még nem értek vissza, így a fiúk nem tudtak bejutni a házukba.
Lyn kitalálta, hogy addig menjünk be ami faházunkba és játszunk „Felelsz vagy mersz?”-et. Na itt kezdődtek a bonyodalmak. Ginny kezdte.
- Lyn, felelsz vagy mersz?
- Hát… ööö… azt hiszem felelek. – döntött Lyn.
- Oké! Kibe vagy, vagy voltál utoljára szerelmes?
- Chris Mandelbe.
- A Hollóhát hajtójába? – kérdezte Ron.
- Aha. – jött az értelmes válasz Lyntől.
Most Lynen volta sor.
- Hermione, felelsz vagy mersz?
- Én felelek – mondtam egyszerűen.
- Kiben, vagy miben csalódtál a legjobban az utóbbi időben?
Jaj, ne! Most el kell mondanom, hogy Malfoly érintésében!?
A francba. Gyorsan essünk túl rajta. De mielőtt megszólaltam vona eszembe jutott valami.
- Mi van ha passzolok?
- Akkor büntetést kapsz! – jelentette ki Ginny.
- És mi a büntetés? – kérdeztem.
- Mi legyen? – kérdezte Ginny a többiektől.
- Fürdés a tóban? – vetette fel Virgi az ötletet.
- Ruha nélkül. – tette hozzá Malfoy.
- Éjjel. – egészítette ki Ginny.
- Akkor Hermione a fürdőzés legyen, vagy hajlandó vagy válaszolni?
- Rendben válaszolok. – inkábbb, mint hogy megfaggyak a hideg víztben.
- Az amikor Malfoy bekente a parton a hátamat, akkor olyan gyengéden ért hozzám. – mondtam mintha csak azt közöltem volna, hogy milyen idő van kint, de közben teljesen elpirultam.
- Azt hitted vadállat vagyok? – kérdezte Malfoy.
- Mégis csak nő vagy… lehet, hogy sárvérű, de mégis csak nő. Vagy legalább is valami hasonló… - motyogta.
- Akkor most jöjjön Malfoy.
- Oké. Longbottom! Felelsz vagy mersz?
- Hát… felelek.
- Kivel járnál a jelenlévők közül?
- Hát nem is tudom. Talán Ginnyvel.
- Luna következik.
Ő Virgit választotta és Virgi meg a merszet.
A feladata az volt, hogy valakinek a hátára írni a nevét egy rúzzsal, de úgy hogy a rúzs a szájában van. Virgi szándékosan csigalassúsággal hajtotta végre a feladatot. Persze, mert Harry volt az akin végrehajtotta.
- És ezentúl Virgi felirattal a hátamon fogok mászkálni? – vigyorgott Harry.
- Jaj, dehogy is! Majd lemosod. – by Luna.
- Most Harry jön!
- Jaj, de jó! – örvendezett.
- Felesz vagy mersz, Harry?
- Merek. – vágta rá.
- Rendben. Akkor az lesz a feladatod, hogy el kell csórnod McGalagony egyik személyes holmiját.
- Azt hiszem ez menni fog. – azzal fogta magát és elindult „küldetésére”.
Tíz perc múlva McGalagony barack színű köntösét lóbálva a kezében tért vissza.
- Na ez eléggé személyes? –kérdezte vigyorgva.
- Igen, ez jó lesz. – válaszolta Virgi.
- Hogy szerezted meg? – kérdezte Ginny.
- Egyszerű volt. Ma telihold van. Odamentem McGalagony professzeorhoz és azt mondtam neki, hogy az előbb vérfarkas vonyítást halottam az erdő felőli kapunál. Mondtam Neki, hogy szerintem ott kéne őrködni, mert arra veszélyesebb. Ő megfogadta a tanácsomat és odament az erdő felőli kapuhoz. Innentől kezdve már gyerekjáték volt az egész. Csak rámondtam az ajtóra egy „alohomorát”, az kinyílt, Én meg elemeltem a köntöst és most itt vagyok.
- Jól van, most Harry választ.
- Ginny! Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Hány fiúval csókolóztál már, és közülük ki csókol a legjobban.
Ginnyn látszott, hogy elkezdi számolni magában a fiúkat.
- Négy. – válaszolta végül. – És te csókolsz a legjobban. – kacsintott Harryre.
- Ezt akartam hallani. – mosolygott Harry. – És ezt be is bizonyítom. – mondta és szenvedélyesen megcsókolta Ginnyt.
- Jól van Potter hagyjátok abba. Senki nem kíváncsi arra hogyan enyelegsz a Weasley csajjal.
- Öhm… folytathatnánk a játékot? – kérdezte Ron. Látszott rajta, hogy nem volt ínyére az előbbi kis jelenet.
- Persze, folytathatjuk. – szólt Harry mikor levált Ginny ajkairól.
- Oké, akkor most kérdezzük Malfoyt.
- Rendben, felelsz vagy mersz, Malfoy? – kérdezte Ginny.
- Felelek. – by Draco.
- Mi volt életed legmegalázóbb élménye?
- Ezt mindenki tudja. Malfoy a pattogó görény. – jelentette ki Parvati.
- Nem. Tévedsz Patil.
- Hát akkor? – kérdezte Parvati.
Dracon látszott, hogy felidézi az emléket (bármi is legyen az), majd halkan megszólal.
- Amikor Granger lekevert egyet. – vallotta be szégyentől égő arccal.
- Hermione, Te komolyan megütötted Malfoyt? – kérdezte Parvati elképedve.
- Hát igen. Azt el kell ismerni, hogy nagyon szép ütés volt. – mondta Ron elismerő mosollyal.
- Jaj, ne is emlékeztessetek rá. Azért a pofonért még megfizetsz egyszer Granger.
Ekkor kint felerősödött a zaj, és ebből tudtuk, hogy a többi csapat is visszatért.
- Megyek megkeresem a kulcsot, vagyis Colint. – szólt Neville és kiment a szobából.
Amíg Neville távol volt nem történt semmi érdekes. Aztán 10 perc múlva szabályosan ránk törte az ajtót, annyira rohant.
- Srácok, ezt nem fogjátok elhinni.
- Mi történt Neville? – kérdezte Ron.
- Colin elhagyta a kulcsot, és csak holnap kapjuk meg a pótkulcsot.
- Micsoda? – kérdezte Draco. – Akkor hol fogunk aludni?
- McGalgony azt mondta, hogy valahová biztosan beférünk még…
Én Colinékhoz megyek. Gyertek ti is oda.
- Na nem! Akkor inkább itt maradok. - jelentette ki Draco.
Malfoy az első perctől kezdve utálta Colint.
- Oké, nézzük át a dolgokat. – szólt Ginny aki a lányok közül elsőként fogta fel a helyzetet.
- Harry és Ron mindenképpen itt maradnak. Neville megy Colinékhoz.
- Mi keresünk valakit akikhez bemehetünk. – szólt Crack és Monstróval együtt elindult „szállást” keresni.
- Malfoy? Tényleg itt maradsz? – érdeklődött Ginny.
- Mivel más választásom nincs, maradok. Még ti is jobbak vagytok, mint az a mitugrász!
Ekkor McGalgony lépett be, hogy megnézze minden rendben van-e?
- Jaj Tanárnő, biztos nincs itt a közelben a pótkulcs?
- Sajnálom Mr. Malfoy de nincs.
Malfoy valami olyat motyogott, hogy „Ha apám ezt megtudja…”
- Közlöm önökkel, hogy holnap látogatóba érkezik az Igazgató Úr és Piton Professzor.
- Tíz perc múlva lámpaoltás. Nyugodalmas jóéjszakát.
- Jó éjt Tanárnő! – köszöntem.
Miután a Tanárnő kimet, Luna törte meg a csendet.
- Ki hol alszik? – kérdezte.
- Természetesen mindenki a helyén. – vágtam rá azonnal.
- Sajnos fiúk nektek a föld marad. – sóhajtotta Ginny.
- Hát ez szuper. – mérgelődött Malfoy.
- Örülj, hogy beengedtünk! – mondtam Neki.
Erre nem válaszolt semmit. Nagy nehezen elhelyezkedtünk mi is és a fiúk is, majd lekapcsoltuk a lámpát.
Sokáig csak a mennyezetet néztem, de végül elnyomott az álom. Az éjszaka kellős közepén arra ébredtem, hogy wc-re kell mennem.
El is indultam a mosdóba, csak hogy Malfoy a lehető legjobb helyre, vagyis közvetlen az ágyam elé feküdt le.
Az orromig se láttam, annyira sötét volt. Nekiütköztem valaminek, és egyenesen Malfoy izmos felsőtestén kötöttem ki. Hmm.. úgy látom megérte a több évnyi kviddicsezés. Malfoy persze felébredt és gonoszan elvigyorodott.
- Tudom, hogy nagyon kívánatos vagyok Neked Granger, főleg, hogy,így össze vagyunk „zárva”, de hogy ennyire?!
Akkora pofont adtam neki, hogy még a kezem is megfájdult. Erre az egész szoba felébredt, de nem érdekelt. Hogy mer ő ilyeneket mondani, vagy akár gondolni??? Már az egész tábort felébresztettük, annyira kiabáltunk.
Mondtam Malfoynak, haogy hozzám ne merjen szólni, mert kap még egyet. Aztán visszafeküdtem az ágyba, befordultam a fal felé és megpróbáltam nem törődni Malfoyjal.
Reggel én voltam az első aki felébredt. Mindenki más még aludt. Végignéztem a szobatársaimon. Luna keze lelógott az ágyról és fejét az ágynak támasztotta. Virgi és Lyn még a levegőt is egyszerre vették. Parvati fölöttem aludt, így őt nem láthattam. Lyn alatt ginny aludt - de nem egyedül - Harryvel. Egymás karjaiban aludtak. Lassan ébredezni kezdtek a többiek is.
- Hát Te meg hogy kerültél oda? – kérdeztem Harrytől.
- Tegnap éjjel egy vörös hajú szépség azt mondta, hogy szívesen megosztaná velem az ágyát – mosolygott Ginnyre és szorosan magához ölelte.
- Muszáj korán reggel ilyen nyáladzással kezdeni? –ásította Malfoy.
- Fogd be Malfoy! – szóltunk rá egyszerre.
Nagy nehezen mindenki felkelt, felöltözött és elindult reggelizni.
Hát itt tartunk most. Épp szabad foglakozás van. Harryék kviddicseznek, én meg a pálya széléről nézem őket Lynnel és Virgivel. Nemsokára jön Dumbledore és Piton, és én még el se kezdtem csomagolni.

Hazafelé menet, a buszon 16:40

Hamarosan megérkezünk, de addig még van időm leírni mik történtek velem ma. Na, szóval kviddicsezés után visszamentünk a faházunkhoz, és elkezdtük kitakarítani a szobát. Harryék megkapták a pótkulcsot, így most már ők is hozzáférhettek a cuccaikhoz. Fél 11-kor megérkezett az igazgató és Piton. McGalagony körbevezette őket a táborban, és elmesélte mindent a tegnap estéről. Piton odajött hozzánk és félrehívott engem és Malfoyt.
-Halottam, hogy tegnap este sikerült felzavarniuk az egész tábort. –mondta Piton gúnyosan.
- Granger tehet róla! Megütött! – by Malfoy.
- Igen, mert provokált. – kezdtem volna, de Piton gyorsabb volt.
- Azonnal kérjen bocsánatot Mr. Malfoytól!
Ilyen nincs. Fél órája sincs még itt, és már is parancsolgat.
- Soha! – vágtam rá azonnal.
- 30 pont a Griffendéltől! – morogta Piton.
- De Tanárúr! Nem is vagyunk iskolában.
- Akkor 30 fekvőtámasz.
- És Malfoy?
- Neki 25.
- Neki miért csak 25?
- Mert ő nem felesel. – morogta dühösen.
- De én lány vagyok.
- Nem érdekel. Gyerünk,kezdjék!
Mivel mást nem tehettünk,így elkezdtük csinálni a fekvőtámaszokat.
- Nem is tudtamogy Piton tudja mi az a fekvőtámasz. – súgtam oda Malfoynk a 18. és a 19. karhajlítás között.
- Sok mindent nem tudsz Te…
- Ne cseverésszennek! –szólt ránk Piton.
- Én végeztem. – jelentette ki Malfoy.
Miután végeztem a 30 karhajlítással annyi erőm se maradt, hogy felkeljek. Egyszerűen csak elhasaltam a földön. Aztán lementünk a partra. Gyönyörű idő volt, már a víz sem volt hideg. A gond csak az volt, hogy a fürdőruhámat már bepakoltam a táskám aljára, és ezzel ne csak én voltam így. Leültünk a stégre és ott beszélgettünk. Éppen indultunk befelé, fel akartam állni a stégről, amikor Malfoy hirtelen meglökött hátulról, és én négykézláb kötöttem ki a vízben. Nehezen kikászálódtam a vítből, Nagyon mérges voltam Malfoyra. Ha McGalagony nem állít le, én darabokra átkozom. A ruhám és a cipőm csupa víz volt. Úgy terveztem, hogy abban a ruhában megyek haza, de így kénytelen voltam átvenni. Bementünk, megebédeltünk és összepakoltuk a maradék cuccainkat. Mikor minden készen állt, érzékeny búcsút vettünk a tábortól és elindultunk haza. Ginny mellett ülök a buszon. A másik oldalamon Ron és Harry vannak, mögöttem pedig Malfoy. A busz már lassít, Megérkeztünk az Abszol útra.