A szobámban, a kényelmes ágyon 19:03

Végre itthon. Nem mondom, hogy rossz volt a tábor, de azért hiányoztak már anyuék. Hazafelé a buszon sokat beszélgettünk Harryékkel. Néha még Malfoy is beszállt a társalgásba. Nem is akkora bunkó, mint gondoltam. Tud normális is lenni, de ettől még nem fogok vele barátkozni. A busz kicsit előbb ért oda, mint ahogy meg volt beszélve, de nem volt baj, mert Ginnyékkel nagyon jól elvoltunk. Amikor megérkeztek a szüleim, azonnal a nyakukba ugrottam.
- Anya! Apa!
- Szia! – mondta anya mosolyogva.
- Jól érezted magad a táborban? – kérdezte apu.
- Nagyon jó volt – duruzsoltam.
- Szeretném nektek bemutatni a barátaimat.
- Ő Harry Potter. Tudjátok, róla már meséltem.
- Ő pedig Ronald Weasley a másik barátom. – mutattam Ronra.
- És Ő Ginny. Ron huga és a legjobb barátnőm.
- Illetve Virgi és Lyn. Ők is a barátnőim.
- És Ő pedig… - mutattam Malfoyra. Nem tudtam, mit mondjak. Azt mondtam, a barátaimat mutatom be, de Draco egyáltalán nem nevezhető a barátomnak. (Mióta hívom én Draconak? Maradjon csak Malfoy!)
- …ő pedig az egyik iskolatársam, Draco Malfoy. – fejeztem be a mondatot.
- Megjöttek anyuék! – kiáltott Ginny. És valóban, 1 perc múlva odaért Mr. és Mrs. Weasley. Amíg a szüleim beszélgettek velük, addig Ron félrehívott.
- Hermione… beszélhetünk egy kicsit? – kérdezte.
- Hát persze.
- Tudod… azt szeretném mondani… - kezdte.
- Igen?
- Szóval, ez a pár nap a táborban… meg a Roxforti évek során… hát szóval…
- Jaj Ron nyögd már ki! – bíztattam.
- Hát jó! Szerelmes vagyok beléd.
- Ez most komoly? – kérdeztem meglepődve.
- Igen. Tulajdonképpen már év végén rájöttem, csak… nem mertem bevallani.
Olyan aranyos volt, és úgy sajnáltam, mert tudtam, hogy nemet kell mondanom. Nagyon szeretem Ront, de csak mint egy testvért, nem szerelemből.
- Hermione, járnál velem? – kérdezte reménykedve.
- Oh Ron… jaj, annyira sajnálom, de én nem érzek így. Nem szeretnélek megbántani, de ez nekem most nem fog menni. Nagyon sajnálom… Kérlek, ne haragudj!
- Semmi gond. Számítottam rá, hogy így fogsz reagálni, csak gondoltam megpróbálom.
- De, ugye barátok maradunk? – kérdeztem.
- Hát persze.
- Most mennem kell – mondtam, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Ne feledd el, hogy nemsoká megyünk New York-ba – mosolygott, majd elindult szülei felé.
- Gyere kislányom, most már mennünk kell, mert vacsorára jönnek hozzánk Claráék.
Clara, anyu nővére és ő is mugli, nincs férje.
- Rendben. Hát akkor, sziasztok. – köszöntem el Harrytől és Ginnytől. (Malfoy nem tudom hová tűnt.)
Anyáék útközben elmesélték, hogy Clara néni, amikor Olaszországban nyaralt találkozott egy férfival, Jack-kel. Jack varázsló, és van egy olyan idős fia, mint én. Clara néni szerelmes lett Jack-be és most együtt él vele és Dannel. Mivel eddig Olaszországban laktak, és most odaköltöztek Clara nénihez, így most Dannek iskolát kell váltania. Szóval ez évtől kezdve Ő is a Roxfortba fog járni. :) Na, most már mennem kell, úgy hallom megérkeztek. Igen… ezek biztosan ők.

23:42 Az ágyamban

Negyed órája mentek el Danék. Nagyon kedves és rendes emberek. És Dan nagyon helyes. =) Jack-nek barna haja és szeme van, és szemüveges akár csak Clara néni. Jól néznek ki együtt. Dannek fekete haj és kék szeme van. Annyira aranyos és helyes. (Vagy ezt már mondtam? :D) Meséltem neki a Roxfortról, ő pedig mesélt nekem a volt sulijáról. Ő az Allelops Mágusakadémiába járt. Meséltem neki Harryről, Ronról és Ginnyről, sőt képet is mutattam róluk. Nagyon érdekelte Ginny, de mondtam neki, hogy Ő már Harryvel jár. Kiderült, hogy nagyon jó kviddicsező. Ő hajtó poszton játszik. Meséltem neki a táborról, és hogy nemsokára megyünk New York-ba. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk majd az Abszol útra könyvetek vásárolni. Most már alszom, mert nagyon álmos vagyok.

Július 17. Az íróasztalomon 16:42

Ma nem történt semmi érdekes. Délelőtt sokáig aludtam, utána mikor felkeltem elmentünk anyuval vásárolni. Vettünk nekem egy szép piros pulcsit virág mintával. Anya szerint nagyon jól áll nekem. Délután segítettem anyunak a házimunkában. Ennyiből állt a napom (eddig.)

Július 20. A parkban 15:33

Az utolsó pár napban nem írtam, mert nem történt semmi érdekes. Most a parkban ülök egy padon és várom, hogy jöjjön az egyik mugli barátnőm. Nagyon aranyos csaj Nessának hívják. Jaj, úgy várom már a New York-i utazást. Nessa már befordult a sarkon, úgyhogy mindjárt itt van.

Július 27. Az udvaron, a fűben fetrengve 11:32

Egy újabb hét telt el utolsó írásom óta. Mostanában olyan lassan telnek a napok, mintha direkt nem akarna még augusztus lenni. Anyu kitalálta, hogy parkosítsuk be az udvart. Szóval mostanában ebben segítek neki. Ezzel telnek a napjaim. Ma kaptam Ginnytől egy levelet. Leírom.

„Kedves Hermione!
Annyira unalmas a szünet amióta vége lett a tábornak. Te is így vagy vele? Bár nálunk néha van egy – két „balhé” ikerbátyjaimnak köszönhetően. Nem találkozhatnánk valamikor? Mondjuk holnapután eljöhetnél hozzánk. Bagolyfordultával válaszolj. Jön Harry is. Várom válaszodat.
Ölel: Barátnőd, Ginny”

De nem csak Ginnytől, Dantől is kaptam egy levelet.

„Kedves Hermione!
Nem találkozhatnánk valamikor a napokban? Nem nagyon ismerek még senkit, csak téged és nagyon unatkozok.
Előre is köszi: Dan”

Na most mit csináljak? Mindkettő engem akar…
Tudom már! Elmegyek Ginnyékhez és magammal viszem Dant is. Csak előbb meg kell kérdeznem Ginnyt, hogy jöhet-e.

„Szia Ginny!
Szívesen elmegyek hozzátok. Ismerek egy fiút, a neve Dan és ez évtől kezdve Ő is Roxfortos lesz. Egyidős velem és még senkit sem ismer, csak engem. Szóval nagy gond lenne, ha ő is jönne?
Várom válaszod: Hermione”
A válaszra nem kellett sokáig várnom.

„Persze, hogy jöhet Dan is. Akkor holnap fél 11-kor várunk benneteket.
Ginny”

Megírtam Dannek, hogy jöjjön hozzánk 10 órára és majd együtt elmegyünk Ginnyékhez. Mennem kell, mert anya az előbb hívott ebédelni.

Július 28. Az íróasztalom 18:47

Huh… Ez a nap eléggé lefárasztott. Egész nap régi ruhákat pakoltam, mert anya kitalálta, hogy a régi cuccainkat adjuk oda a rászorulóknak. De nem baj, majd a holnapi nap jobb lesz, legalábbis remélem…

Július 30. A kanapén hasalva 10:42

A tegnapi nap nagyon jó volt. Dan eljött hozzánk 10-re – ahogy megbeszéltük – és anya elvitt Ronékhoz. Ginny már az udvaron várt minket.
- Hello Ginny. – köszöntem neki.
- Sziasztok.
- Szia. Dan vagyok, és már sok jót hallottam rólad – mosolygott Ginnyre.
Ginny visszamosolygott, de közben fülig pirult.
- Képzeld Mio, tegnap találkoztam egy nagyon jó fej Roxfortos sráccal.
- Tényleg? Hogy hívják?
- Draco Malfoy.
- Malfoy, jó fej?
- Mi utáljuk Malfoyt – jelentettem ki.
- De hát miért? Tök jó fej.
- Velünk nem – válaszolta Ginny.
- Bár a táborban egész elviselhető volt – vallottam be.
- Ja, persze – mondta Ginny – főleg amikor belökött a vízbe.
- Na jó, akkor nem, de amúgy igen.
- Én jó emberismerő vagyok, higgy nekem – by Dan. – Például Ginnyről meg tudom állapítani, hogy egy nagyon csinos, okos, talpraesett csaj.
Ginny teljesen elvörösödött.
- Ez igaz – mosolyogtam.
- Harry is itt van már, épp sakkoznak Ronnal –váltott témát Ginny.
- Akkor menjünk be hozzájuk.
Bementünk a konyhába, ahol Mrs. Weasley fontoskodott.
- Jó reggelt Mrs. Weasley – köszöntem.
- Jó reggelt – köszönt Dan is.
- Sziasztok.
- Mrs. Weasley, Ő Dan, Clara nénikém élettársának a fia. Ettől az évtől kezdve Ő is a Roxfortba fog járni.
- Örülök, hogy megismerhettelek Dan. Ron és Harry a nappaliban vannak.
Bementünk a nappaliban, ahol a 2 fiú épp a meccs végét játszották.
- Ezt nem hiszem el. Már megint nyertél – sopánkodott Harry.
- Ez van haver. Ilyen az élet! – mosolygott Ron.
- Hello fiúk – köszöntem nekik, hogy végre észrevegyenek.
- Sziasztok – by Dan.
- Fiúk, Ő Dan – vette át aszót Ginny. – veletek egyidős, és ez évtől a Roxfortba fog járni.
- Ő a báttyám Ronald – mutatott Ronra, aztán odament Harryhez. – És Ő a barátom, Harry Potter. Gondolom, róla már hallottál.
- Ginny, tudod, hogy ezt utálom.
- Persze, hogy tudom, de annyira aranyos vagy, amikor mérges vagy – mosolygott Ginny.
Ron megforgatta a szemét, mint aki nagyon unja már, hogy Ginnyék folyton „ezt” csinálják.
- Dan is jó kviddicsező. Ő hajtó. Benne volt az iskolájában a kviddicscsapatban – közöltem a fiúkkal.
Ekkor pukkanás hallatszott és feltűnt a Fred–George páros a nappaliban.
- Ő Fred, és ő meg George. Vagy fordítva? – kérdeztem a fiúkat.
- Pont fordítva – válaszolt valamelyikük.
- Na szóval Ők, Ginny és Ron ikerbátyjai.
- Fiúk, ő Dan.
- Hello. Hé, nem nektek van az a Varázsvicc boltotok az Abszol úton?
- Igen, a miénk – válaszolta Fred. (Vagy George?)
- És tényleg ti találtátok ki a nyelvnyújtó nyalánkságot?
- Igen, mi – válaszolták kórusban.
- Szuper az a bolt. Sajnos még nem volt időm bemenni, de legközelebb biztos betérek.
- Köszönjük, és örömmel várunk.
- Nem megyünk ki kviddicsezni? – kérdezte Harry.
- De, mehetünk – szólt Fred – csak előbb köszönünk anyának.

- De én nem játszok, csak nézlek titeket – mondtam a többieknek.
- Jut eszembe, hogy hogy nem vagytok a boltban? – by Ron.
- Larah tartja a frontot egyedül is. (Larah az ikrek alkalmazottja.)
10 perc múlva már felszálláshoz készen álltak. Fred, George és Ginny voltak, Harry, Ron és a Dan ellen.
Nem írom le az egész meccset. A lényeg az, hogy Ginnyék győztek. De Dan tényleg nagyon jó játékos.
- Jók voltatok – mondtam nekik.
- Persze, hogy jók, hiszen győztünk – mosolygott George.
- Mit dicsekedsz? Csak 20 ponttal voltatok jobbak, mint mi szólt Harry.
- És az a 20 pont se lenne, ha Daniel nem bénázta volna el – mérgelődött Ron.
- Most miért „bántod” Danielt? – kérdeztem. – Te is nagyon jól tudod, hogy nem csak Dan hibája.
- Úgy van, védjed csak. Te úgyse játzsottál.
- Hé srácok, nehogy már miattam vesszetek össze.
- Nem Te vagy az oka Dan. Ron ma teljesen hülye. – azzal fogtam magam és elvonultam az udvar egyik félreeső sarkába. Kis idő múlva Dan utánam jött.
- Jaj Mio! Ne csináld már ezt! Ron valamiért nem tart szimpatikusnak. Ennyi az egész. Nem kel ebből nagy ügyet csinálni.
- de meg se próbált „elfogadni”. Annyira utálom amikor ilyen. Pedig általában kedves és normális. Csak néha – mint például most – rájön az 5 perc – magyarázkodtam.
- Jó, értem. Semmi baj.
- Na visszajössz? Mrs. Weasley az előbb hívott minket ebédelni.
- Rendben, megyek. Remélem most már Ron is normális lesz.
- Azt majd meglátjuk.
Bementünk ebédelni. Fred és George azzal szórakoztak, hogy poharakat varázsoltak elő és egymásra tették őket, így úgy nézett ki mint egy kártyavár, csak éppen poharakból.
- Fred, George mit mondtam nektek az étkezésről? – szólt rájuk az anyjuk.
- Az étkezőasztalnál nem varázsolunk – mondták kórusban a fiúk.
- De anya, nem vagyunk már gyerekek – mondta valamelyikük (még mindig nem tudom megkülönböztetni őket.)
- De amíg ennél az asztalnál ültök, addig az én utasításaimat követitek. Megértettétek?
- Igen anya – by Fred.
- Ron, sikerül már lenyugodnod? – kérdeztem.
- Én eddig is nyugodt voltam – by Ron.
- Igen, azt láttuk – szóltam gúnyosan.
- Ne kezdjétek már megint! – fakadt ki Dan.
- Ha nem vennéd észre, miattad veszekszünk – ordította Ron.
- Figyelj Ron, ha nem bírsz engem, arról én tehetek, és nem Hermione. Szóval ne vele ordibálj, mert ez neki nagyon rosszul esik – hadarta Dan. Látszott rajta, hogy idegesíti Ron viselkedése.
- Nehogy már Te oszd itt az észt! – szólt Ron, majd felpattant a székről és elviharzott a lépcső felé.
- Most meg hová mész? – kérdezte Mrs. Weasley.
- Fel a szobámba, elment az étvágyam.
Ettől a perctől kezdve senki nem szólalt meg az ebéd végéig – kivéve amikor jó étvágyat kívántunk egymásnak. Ebéd után bementünk a nappaliba beszélgetni.
- Asszem én megyek és beszélek Ronnal – by Harry.
- Oké, menj. Sok szerencsét! – szólt Ginny.
Harry elment Ron szobájába, mi pedig folytattuk a beszélgetést.
- Kár, hogy nem hallhatjuk mit mondanak.
- Már miért ne hallhatnánk? – by George.
- De hát hogyan?
- Telefül – vágta rá Fred.
- Megyek, idehozom – szólt és felhopponált a szobájukba.
- Mi az a telefül? – kérdezte Dan.
- Mindjárt meglátod.
George idehozta a telefület és elindultunk kihallgatni a fiúkat.
- Gyertek, siessünk – by Fred.
- Amint felértünk az emeletre, még láttuk becsukódni Ron ajtaját Harry háta mögött. George gyorsan bedugta a hússzínű zsineg végét az ajtó alá.
- Szia Ron – halottuk odabentről.
- Hello.
- Figyelj, én nem értem, hogy mi bajod van Dannel. – kezdte Harry.
- Nehogy már Te is őt védd.
- Én nem védem, csak nem értem mi bajod van vele.
- Egyszerűen csak idegesít, hogy itt van.
- De hát miért? Miben más ő mint mi?
- Abban, hogy „rámászott” Hermionéra?
- Micsoda? – kaptam a fejem Dan felé.
- Psszt! Nehogy meghallják – szólt rám George.
- Ron, Te féltékeny vagy – nevetett Harry.
- Dehogy vagyok.
- Figyelj! Képzeld el, hogy egy másik iskolába kerülsz. Mondjuk a Beauxbatons-ba, és nem ismersz senkit, csak Fleurt. Biztos, hogy Te is egyfolytában a nyakén lógnál.
- De az más lenne.
- Ugyan az lenne. Ron, én megértem, hogy féltékeny vagy. Hermione tényleg nagyon jó csaj. Okos, csinos és vonzó…
Ebben a percben paprikavörös lett a fejem, ezért gyorsan a fal felé fordultam.
- Szóval nem kell minden fiút meggyanúsítani, aki Hermione közelében van. Ennyi erővel Engem, Fredet, George-ot vagy éppen Malfoyt is meggyanúsíthatnád.
- Frednek és George-nak mindig van valakije. Neked ott van Ginny. Malfoy meg… - Ron elkezdett nevetni - Malfoy és Hermione? Ez még viccnek is rossz.
Ezen még én is elmosolyodtam. Malfoy és én? Képtelenség.
- Lehet, hogy tényleg féltékeny vagyok. Azt hiszem kicsit túlreagáltam a dolgot.
- Lemegyünk a többiekhez?
- Menjünk. Úgyis bocsánatot kell kérnem Dantől… és persze Hermionétől is.
A fiúk gyorsan összeszedték a telefület és amilyen halkan csak tudtunk leszáguldtunk a lépcsőn. Gyorsan levetettük magunkat a kanapéra és úgy tettünk, mintha egész idő alatt az MAJOM-rólbeszélgettünk volna.
- Mi az a majom? – kérdezte Dan.
- Nem majom – szólt közbe Ron mosolyogva – hanem M. A. J. O. M. vagyis „Manók Alkotmányos Jogaikért” Országos Mozgalom.
- Nahát Ron… Megtanultad a nevét?
- Eddig is tudtam.
Dan. Herm szeretnék bocsánatot kérni. Kicsit túlreagáltam a dlgot.
- Semmi baj – szólt Dan.
- Erre előbb is rájöhettél volna – mondtam mosolyogva. Ő nem válaszolt semmit, csak visszamosolygott.
- Solozunk? – kérdezte Ginny.
- Az meg mi? – by Dan.
- Egy nagyon jó mugli kártyajáték.
- Apa kapta az egyik kvibli barátjától – by Ron.
- Nagyon egyszerű játék. A végén akinek egy lapja maradt annak azt kell mondania, hogy solo.
- Majdnem olyan jó, mint a Robbantós Snapszli – by Fred.
Ginny elmagyarázta a játékszabályokat és elkezdtünk játszani. Kétszer is nyertem. :)
Úgy elrepült az idő, hogy észre se vettük. Anyu jött értünk fél hétre. Hazavittük Dant, aztán mi is hazajöttünk. Dan azt mondta, hogy jól érezte magát. A végén még Ronnal is összebarátkozott.

17:42 szobámban

Amilyen jó volt a tegnapi nap, olyan unalmas a mai. :S semmi érdekes nem történt ma – azt leszámítva, hogy Csámpás a szekrényről anya kínai vázáját, amit Clara nénitől kapott. Az hogy dühös volt, az nem kifejezés. Ki akarta dobni Csámpást, de végül meggyőztem, hogy maradhasson.

Augusztus 4. padlás 14:32

Nahát, mennyi érdekes dolog van a padláson. :) Tele van könyvvel. Azt hittem, a padláson, csak régi kacatok vannak, de nem. Jaj, de unalmas mostanában az élet. De szívesen lennék most a Roxfortban.